Folytatva egy nemes hagyományt a 2022. évi Vitorlabontó ünnepség alkalmával egy újabb kiváló vitorlázónak, Tolnay Kálmán Lászlónak állítanak méltó emléket Balatonfüreden a Rózsakertben, a Halász-Révész szoborhoz vezető út melletti vitorlázás táblasoron. A tábla elhelyezése közadakozásból valósul meg a Balatonfüred Város Közalapítvány lebonyolításában.
Tolnay Kálmán kishajótervező, kétszeres olimpikon, Kékszalag verseny győztese és többszörös magyar bajnok vitorlázó Balatonfüreden, az 1921-ben megépült Balatoni Yachtépítő Rt. szolgálati lakásában született 1924. november 28.-án. Azon a helyen, ahol most a Balatonfüredi Yacht Club klubháza található – írja honlapján a Magyar Vitorlás Szövetség.
A tősgyökeres balatonfüredi szüleinek – Tolnay Kálmánnak és Kéri Lídiának – házasságából négy gyermeke született, köztük Kálmán, akit később a családot követve mások is már csak Lászlónak (Lacinak) szólítottak. Gyakran még a hivatalos megnevezésekben is előfordult. Nős volt, egy fia és egy unokája született.
A fiatal Tolnay Kálmán életpálya választásában irányt mutatott az édesapja munkássága. Ugyanis id. Tolnay Kálmán már 16 éves korában matrózként kezdett szolgálni 1901-1903 között az Ádám Károly tulajdonában lévő KISHAMIS nevű vitorláson, amelyik 1896-ban a Stefánia Yacht Egylet hajóépítő műhelyében épült. Ezután szerette meg egy egész életre a hajózást és a hajókkal való foglalkozást.
A vitorlázás és a hajósmesterség tudományára dalmát hajósok tanították meg sok társával együtt, akikkel a Balatonon 1911 és 1924 között sokat hajózott. 1908-tól 1955-ig a nyugdíjba vonulásáig a hajóépítő üzemben dolgozott, mint vitorlavarró, térmester és művezető. Elsajátítva az asztalosmesterséget 1920-ban a jachtépítő üzem vezetője is volt. Az ő nevéhez fűződik a vitorlavarrás hazai bevezetése és elindítása. A vitorlaszabás-varrás fortélyait a német Benrowitz mestertől tanulta meg Balatonfüreden. 80 éves koráig rendszeresen visszajárt a sporthajóépítő üzembe, hogy tapasztalataival segítse a vitorlakészítés fogásait, technikáját. Kezdetben feleségével és Ilona lányával a vitorlákat lenvászonból szabták-varrták, majd a textiltechnológia fejlődésével 1960 után a lenvászon anyagot felváltotta a terylén és a dacron.
Tolnay Kálmán polgári iskolai tanulmányait 1940-ben Balatonfüreden a Darányi Ignác Magyar Királyi Állami Polgári Fiú- és Leányiskolában fejezte be, majd Budapesten végzett 1944-ben a Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola faipari tagozatán. Ez az iskolai végzettség a későbbi faipari technikusi képesítésnek felelt meg. Ebben az intézményben többek közt tanára volt Becske Ödön, akitől a kishajók szerkesztési, építési alapelveit, karbantartását és az építésekhez alkalmazott anyagok ismeretét tudta elsajátítani.
Az apai indíttatás, a szülői házhoz közeli Balaton és a megszerzett elméleti ismeretek hamarosan megmutatkoztak tehetségében. Az első próbálkozásokat az édesapja által biztosított balatoni evezős facsónakból átalakított és szerelvényezett vitorlással tette meg. Egyre ügyesebben forgolódott a Királyi Magyar Yacht Club vízen kikötött vitorlásai között, melyre felfigyeltek a hajótulajdonos vitorlázók is.
A B.H.R.T füredi Hajóépítő üzeme és a K.M.Y.C szomszédságának pedig olyan különös haszna volt, hogy az egyik klubtag, a kiváló vitorlázó Andrássy Géza gróf jóvoltából a hajóépítő igazgatója biztosított neki egy Benacsek Jenő (1943 után Hankóczy) által tervezett Balatoni dingi típusú vitorlás csónakot. A vitorlás pedig sárga színű vitorlával lett felszerelve, hogy a fiatal tehetség versenybeli helyzete könnyen felismerhető legyen a többi versenyzőhöz viszonyítva. 1938-ban 14 évesen aztán ezzel a vitorlással kezdett el versenyezni, de hamarosan egy 2 személyes Kalóz vitorlásba ült át. A váltás eredményesnek bizonyult, mivel 1943-ban a magyar bajnokságban már második helyezést, majd az első bajnoki címét kormányosként – a Balatoni Yacht Clubot képviselve – 1944-ben szerezte meg.
Tolnay Kálmánt, az édesapjához hasonlóan, már 17 éves korában a kishajók építése vonzotta. Nyári időszakban munkát vállalva a hajóépítő üzemben Benacsek Jenő mellett rajzoló volt. Aláírása 1941. júliusi dátummal látható egy 20 m2-es túrajolle vitorlarajzán, melyet Bajcsy-Zsilinszky Endrének készített a hajóépítő üzem. A Felső Ipariskola elvégzése után 1944-1947 között így ezt a rajzolói munkát folytatta a hajógyárban. 1947-től 1952-ig pedig a balatonfűzfői Nitrokémia Rt-nél szintén rajzolóként dolgozott. Miután 1952-ben visszatért a hajógyárba, először részlettervezőként, majd a Műanyag- és Sporthajó tervezőiroda csoportvezetőjeként dolgozott 1984-ig a nyugdíjba vonulásáig.
Tolnay Kálmánnak egyaránt fontos volt a munkahelyi feladatokban és a versenysportban való helytállás, a XX. századi magyar versenyvitorlázás egyik és a mai BYC legnagyobb tehetségű alakja volt. A sportszerű, szorgalmas és tehetséges versenyző sportpályafutásának legjobb eredményeit nyomon tudjuk követni 1943 után.
1943 és 1975 között kormányosként 13 magyar bajnoki címmel, 6 második és 1 harmadik helyezéssel, mint legénység pedig 2 második hellyel büszkélkedhetett, melyek az 1960-as római, majd az 1968-as mexikói olimpián való részvételével teljesedett ki.
Az emléktábla létrehozása közadakozásból valósul meg, mely az alábbi módon támogatható:
Balatonfüred Városért Közalapítvány
8230 Balatonfüred, Szent István tér 1.
számlaszám: 73200110-11285438-00000000
közlemény: Tolnay Kálmán emléktábla