A meghatározó állami tulajdonban, és önkormányzatok kisebbségi tulajdonában lévő Balatoni Hajózási Zrt. (BAHART) ismét ingatlanértékesítésre készül. Siófok frekventált helyén, vízpart közelében lévő területről van szó, amelyet eddig a helyi önkormányzat bérelt. Továbbra is szüksége lenne rá a városnak, azonban az önkormányzati büdzsé túl szűkös ahhoz, hogy piaci áron vásárolja meg az ingatlant a köztulajdonban lévő cégtől – derül ki a siófoki polgármester Facebook posztjából. (A hajózási társaság öt évvel ezelőtt kívánta értékesíteni négy kisforgalmú kikötőjét, amiből – a tiltakozások hatására – eladás helyett három érintett tóparti település használatba kapta 25 évre az ingatlant, fenntartási kötelezettséggel. Csopakon a kikiáltási ár 18-szorosáért került magántulajdonba a volt Bahart-kikötő, ami a mai napig feszültségek forrása).
Dr. Lengyel Róbert, Siófok polgármestere ezt írja posztjában:
A BAHART tulajdonú, egykori halászati telep (a Vitorlás utcai körforgalom melletti, ez idáig a város által kibérelt, parkolónak használt, bekerített terület) ismét eladóvá válik. Korábban a BAHART már „eladó” listára tette, de a milliárdot bőven meghaladó hirdetési áron nem kelt el. Most várhatóan újabb kör lesz, és tán valamivel szerényebb, az 1 milliárd alá eső árral.
Mondhatni, ismét felvetődött, hogy a városnak nagy szüksége lenne rá, hisz amúgy is szűkén vagyunk a parkolóhelyeknek és, ha jövőre még ez is kiesik a sorból, az bizony komoly következményekkel járhat. Lassan a belváros környékén alig marad saját, szabad parkolókapacitásunk. De az is tény, hogy ennyi pénzt csak úgy „leakasztani a falról„ nem lehet. Ez egy Siófok méretű és költségvetésű településnek még így is giga összeg. Nagyjából egyébként akkora, amekkorát -csak az idén- a kormányzat elvon szolidaritási hozzájárulásként a siófoki adófizetők pénzéből, azaz a költségvetésünkből. De ezzel nem tudunk mit kezdeni, ha ez a törvény, ezzel kell együtt élnünk és ennek tudatában keresni a jó, pontosabban az optimális megoldást.
Szóval most azt próbálom meg -szakemberek bevonásával- felmérni, hogy kivásárlás esetén és fizetős parkolói hasznosítással kalkulálva, egyrészt mibe kerülne a terület szilárd burkolatúvá tételének, csapadékvíz-mentesítésének a tervezése, majd a későbbi kivitelezése (gyanítom ez sem kevés), illetve, hogy hozzávetőlegesen milyen éves bevétellel lehetne ott számolni a parkolódíjakból.
És persze a vételár előteremtése. Saját forrásból ezt, anélkül, hogy a város rendes működését ne veszélyeztetnénk, jelenleg nem lennénk képesek megfizetni. A hiteltől nagyon fázok, ráadásul annak a feltétele egy előzetes kormányzati hozzájárulás megadása is, ezért vizsgáltatom, hogy díjbevételből mennyiben lenne fedezhető az esetleges törlesztés. Kopmlex és igen fajsúlyos kérdéskör ez, nagyon körbe kell járni és nagyon megfontolni a döntést, lett légyen bármi is az.
Sok időnk nincs, mert heteken belül meghirdetik a területet és addigra tudnom kell, mi az irány. A döntés terhe elsődlegesen is a BSE frakcióját nyomja, hisz nekünk van meghatározó többségünk, azaz nélkülünk nem mehet át, de nem is állhat meg egyetlen döntés sem a képviselő-testületben. Viszont jómagam számítok a fideszes képviselők véleményére és konstruktivitására is ez ügyben –és azt érzékelem, hogy ez most meg is van- mielőtt a frakcióm kialakítja a maga végleges álláspontját. Markáns várospolitikai és egyben gazdasági kérdéskör ez, ennek megfelelően kívánom kezelni is.