Tényleg eltűnt volna a tihanyi visszhang? (welovebalaton.hu)

Egyre kevésbé hallani tisztán a tihanyi visszhangot, ami akár el is tűnhet a környezeti zajok miatt. Pedig a Balaton egyik legérdekesebb természeti jelensége mára összefonódott az északi part félszigetével, amely a 18. század közepén, a tihanyi apátság újbóli felépítésekor jött létre. De mi áll a visszhang lassú eltűnésének a hátterében? Meg lehet még „menteni” ezt az egyedien balatoni jelenséget? A welovebalaton.hu utánajárt.

„Halló!” – kiáltotta egy gyerek a tihanyi dombról, miközben a többiek nevetve várták a választ. Egy pillanatnyi csend, aztán a szó visszapattant a domboldalról: „Halló!” Mintha maga a táj válaszolt volna. Csendben, halkan, alig hallhatóan. De válaszolt. Az eset megtörtént velem, igaz, több évvel ezelőtt, amikor Tihanyban sétáltam a páratlan és méltán híres sétányon.

Valószínűleg mindenki legalább egyszer tesztelte a tihanyi visszhangot, amikor a Balaton északi partján járt. Igen, én is. Valami ilyesmit kiabáltam: „Itt vagyok”, aztán félénken körbenéztem, hogy ki hallotta és akar válaszolni. Később tudtam meg, hogy főként az esti órákban érdemes kiabálni innen, hiszen akkor a környezeti zajok elcsendesednek, így nagyobb a valószínűsége, hogy visszahallhatjuk magunkat.

A tihanyi visszhang legendája, ahogy a hullámkirály mesélné

Volt egyszer egy gyönyörű, ám néma királylány, aki aranyszőrű kecskéit legeltette a tihanyi dombokon. Egy napon a Balatonból kiemelkedett a hullámkirály, és tejért könyörgött, hogy meggyógyítsa beteg fiát. A tej megtette hatását: a fiú felépült, a lány pedig végre megszólalt, és a hangja annyira szép volt, mint a tó tükrén átsuhanó szellő. A királyfi azonnal beleszeretett, ám a lány visszautasította, és a fiú belehalt a bánatba. A hullámkirály dühében megátkozta a lányt: egy sziklába (a bencés apátság falaiba) zárta, kecskéit pedig elnyelte a Balaton. Úgy hírlik, a lány azóta is onnan, a visszhangkőtől mintegy háromszáz méterre lévő épület falaiból felel a kiáltásokra. Így született meg a tihanyi visszhang.

Úgy tudni, valaha messzebbről, akár a túlpartról is hallani lehetett ezt az akusztikai csodát. Azóta azonban sok minden változott. Megkérdeztük erről a Tihanyi Bencés Apátság Titkárságát is, ahonnan azt a választ adták, hogy „a visszhang nem tűnt el, csak már nem olyan tisztán hallani, mint régen, a környezeti zajok miatt”. Építészeket, tervezőket, akusztikust és a helyileg illetékes nemzeti parkot is megkerestük az okok kinyomozása érdekében.

Ma már valóban nem igazán észlelhető az egykori leírásokban szereplő karakteres visszhangjelenség. Ennek okai nem igazán ismertek, de a visszhang gyengülése nem új keletű jelenség. Már az 1910-es években elkezdtek foglalkozni a problémával. Mindez egy időbe esik a tópart turisztikai felfutásával is, a Tihanyi-félsziget keleti oldalának turisztikai célú beépülésével. Épp ezért feltételezhető, hogy a visszhang gyengülési okai közt a táji környezet megváltozása, a hegyoldalban megkapaszkodó villák, nyaralók és más turisztikai épületek állhatnak. Sajnos jellemző a Balaton esetében, hogy a turizmus épp azokat az értékeket emészti fel, amelyek a turistákat odavonzották– mondta el a portál kérdésére Wettstein Domonkos, a BME Építészmérnöki Kar Urbanisztika Tanszékének tanszékvezető-helyettese és egyetemi adjunktusa.

A szakember szerint számos feltételezés létezik azzal kapcsolatban is, hogy mi áll a visszhangjelenség hátterében, amit elsősorban a felszín sajátos topográfiája és az apátság nagy méretű tömör felületének együttállása okozhatott. Ahogy arra emlékeztetett, ebben az időszakban még nem volt beépítve a környezet, és a fásítás sem volt ennyire intenzív. A kopár terepfelszín vonulatai és a léptékében a topográfia jellegéhez mérhető apátság tömege eredményezhette a sajátos visszaverődéseket.

A cikk folytatása itt elolvasható.