Amikor a festői falucska, Szentbékkálla utcáin barangolunk, olyan, mintha egy kicsit visszamennénk az időben. Tipikus vidéki, fehérre meszelt, vakolatdíszes házait sok helyen még nádtetők borítják. Nyugalom, csend és kedves emberek fogadják az oda betérőket. No meg, hogy stílusosak legyünk, csupán kőhajításra van a Káli-medence éke és legismertebb természeti csodája, a Kőtenger.

Meglepő, de úgy tudjuk, Szentbékkállán német, angol és amerikai származású lakosok is élnek. A hely természeti adottságai pedig éppen olyan változatos, mint a lakói: az erdős, dombos részről ellátni egészen a Balatonig, nagy része viszont mocsaras. A napsütésből is jócskán kijut: évente itt mintegy kétezer órányi napfürdőt vehetnek a helyiek.
Ha már itt járunk, érdemes benézni a Pajtamúzeumba, ahol nagyrészt a helyi lakosok tárgyaiból állították ki a paraszti múlt használati eszközeit. Lehet ott látni teknőbölcsőt, legalább 100 éves vesszőfonatú gyermekkocsit, járókát, különféle edényeket, mozsarakat, boronát, eketaligát, fa- és vasvillákat és a szőlőműveléshez, kovácsmesterséghez kapcsolódó eszközöket – hogy csak néhányat soroljunk fel.
A Fekete-hegyről a Bocskor-kúti forrás vize folyik le, tőle délebbre megtaláljuk az Öreghegyi forrást, vagy kutat. Az országos Kéktúra is itt halad, Badacsonytördemic és Nagyvázsony között, ezért akik jobban szeretnék bebarangolni a környéket, érdemes ezen az útvonalon haladniuk. A bélyegző az OKK információs tábla oszlopán található.
A cikk folytatása itt elolvasható.