Száguldanának már a Balatonon (Vitorlázz Itthon)

A jégvitorlázás magyarországi története egészen az 1800-as évek végéig nyúlik vissza, ugyanakkor az elmúlt évtizedekben a nagy tavaink, főként a Balaton tartós jegesedésének hiánya miatt igen nehéz a dolguk a sportág hazai szerelmeseinek. Várva-várják évről-évre az alkalmat, hogy – ha nem is a legnagyobb tavunk, de valamelyik kisebb társa akár az ország keleti felén – befagyjon oly módon, hogy jégre lehessen szállni. Kevesen gondolnák: amellett, hogy a jégvitorlázás elsősorban a száguldásról szól, hiszen akár autópálya tempóra is felgyorsulnak a hajók, a túrázás lehetőségét is magában rejti.

Hazánkban 1888-ban John Harris és Gyapai Nándor építette a balatonfüredi Stefánia Yacht Egylet melletti műhelyében az első hazai jégvitorlást – mondta el a Vitorlázz Itthon-nak a Magyar DN Jégvitorlás Osztályszövetség elnöke. Pataki Attila István kifejtette: műszaki oldalról nézve a jégvitorlások jellemzően három korcsolyán futó szerkezetek, melyből az egyik korcsolyát lehet irányítani és ezzel kormányozni. Nagyon nagy sebességeket lehet elérni a minimális súrlódás miatt.

Nem a mostani, hanem még az előző katamarános Amerika Kupán voltak olyan promóciók, ahol jégvitorlás-szerű szerkezetekkel próbálták elmagyarázni, hogy miként működik egy katamarán.

Vannak az úgynevezett Monotype típusú jégvitorlások, amikből Magyarországon már eléggé kevés van – fejtette ki. Ezek jellemzően a második világháború előtt terjedtek el. Azokkal lehetett nagyobb túrákat megtenni, de akkoriban még rendesen fagyott is a Balaton.

Az elnök elárulta:  szerencsére egyre több embert érdekel ez a sport és egyre többen újítanak be egy-egy jégvitorlást és ilyenkor megkeresik őket. Alapjában véve nem egyszerű nekik megfelelő jeget találni, ugyanis másfél -két kilométerszer két kilométeres jégfelület kell ahhoz, hogy az Európa- vagy Világbajnokságot meg tudják tartani. Emiatt nem ritkán utaznak akár ötezer kilométert egy szezonban.