Siófokon is lehetett volna „Körszálló” (24.hu)

A Magyar Építőművészet 1962/3. számában feltűnő hotel első látásra a budapesti Körszálló szinte azonos mása. A tervet az élete egy részét Afrikában töltő Polónyi Károly (1928-2002) jegyezte, aki a siófoki kikötőbe szánta a munkát.

(Fotó: 24.hu/ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 1962/3. / ARCANUM DIGITÁLIS TUDOMÁNYTÁR)

A képeket kísérő írás szerint a központi vasbeton hengerben lévő lépcsőházból, illetve liftekből kilépve lehetett volna elérni az összesen kétszázhetven – természetesen egy körből kihasított – szobát, amiket a tervező tizenöt szinten osztott szét: az alsó tizennégy emeletre 18-18 kétágyas, fürdőszobás-loggiás, a tizenötödikre pedig tizennyolc háromágyas, fürdőszobás, de erkély nélküli egységet képzelt el – írja a 24.hu egy a budapesti Körszálló történetét feldolgozó írásában.

A tervét magyarázó – a lapszám megjelenése után néhány hónappal Ghánába költöző – Polónyi hozzátette: a konyhaüzem, a teraszos étterem, egy napozó- és pihenőterasz, a strandlejáró, valamint a szálló más közös üzemi részei a torony alá épített, lábakra állított, lepényszerű épületbe kerülhetnének.

A tetőn, a kilátóterasz és a bár mellett egy méretes víztartálynak, valamint egy meteorológiai jelzőtoronynak is szorítottak volna helyet, ami fényével a Balaton egész északi medencéjében jelezhette volna az időjárásváltozást, ha a terv megvalósul.