Megható pillanatok, búcsúszavak, összetartozás. A MATE Georgikon Campusának egyik legszebb hagyománya, a Sárgulás idén is ünnepi keretek között zajlott, ahol hallgatók, oktatók és vendégek közösen emlékeztek és tekintettek a jövőbe. Az eseményen elhangzott beszédek méltóképpen tükrözték az egyetemi évek jelentőségét és a közösség erejét.
A Sárgulás a MATE Georgikon Campusának egyik legkülönlegesebb és legrégebbi hagyománya, amely méltó keretbe foglalja a végzős hallgatók egyetemi éveit. Az 1884 óta élő szokás minden tavasszal újra életre kel, amikor a végzős gazdászhallgatók szerenáddal, korsóavatással, fáklyás felvonulással és palotással búcsúznak szeretett városuktól, oktatóiktól, kollégiumuktól és az alma mater falaitól. A hintós felvonulás a Festetics-kastélynál ér véget, ahol a palotás tánc szimbolikus lezárása a diákéveknek. Az ünnepség méltó befejezése a sárgulási bál, ahol a praxik még egyszer együtt ünnepelnek, mielőtt nekivágnának az élet új fejezetének. Ez a több mint 140 éves hagyomány nemcsak az elmúlásról, hanem a közösség erejéről és az egyetemi évek örök emlékéről is szól. Idén is 72 hallgató búcsúzott, köztük 20 Székelyudvarhelyről érkezett diák – tudósított a zaol.hu.
Az ember életében vannak napok, amelyek örökre bevésődnek – fogalmazott ünnepi beszédében Dr. Rózsa László, a MATE Georgikon Campus főigazgatója, aki egykori végzősként is személyes emlékeit osztotta meg a sárgulási ceremónia alkalmával. Mint elmondta, a Sárgulás nem csupán egy hagyomány. Egy közösségi élmény, egy mérföldkő, amely egyszerre szimbolizál lezárást és új kezdetet. A főigazgató arra emlékeztette a hallgatókat, hogy a Georgikon 141 éves történelmében generációk búcsúztak már el így almamaterüktől, hintón vonulva,
palotást táncolva, fáklyafénynél búcsúzva az egyetemi évektől.
Önök most ugyanúgy itt állnak, mint egykor én: tele emlékekkel, kihívásokkal, reményekkel. Vigyék magukkal barátságaikat, tudásukat, és ne feledjék: az egyetem kapui mindig nyitva állnak Önök előtt – zárta gondolatait Dr. Rózsa László.
Kovács Viktória alpolgármester asszony is köszöntötte a MATE Georgikon Campus ballagási ünnepségén a sárguló végzősöket. Rövid, személyes hangvételű beszédében kiemelte, milyen különleges érzés részesévé válni egy ilyen mély gyökerű hagyománynak, még akkor is, ha csak most kapcsolódott be először a sárgulási eseményekbe. Saját példáját is megosztotta a jelenlévőkkel, amikor arról mesélt, milyen új élmény volt számára húsz évvel a diplomaszerzés után újra iskolapadba ülni, s ezzel is arra bátorította a fiatalokat, hogy ne zárják le a tanulás lehetőségét a mostani búcsúval. – Ne felejtsétek el, együtt végeztetek! Gyertek vissza, bővítsétek a tudásotokat, a város mindig gondol rátok – mondta, útravalóul egy apró gondolatot csomagolva a végzősök képzeletbeli tarisznyájába. Az alpolgármester szavai megerősítették: a Sárgulás nemcsak búcsú, hanem egy szorosabb kapcsolat megerősítése az egyetem, a város és a diákok között.
Nem intelmeket szeretnék osztani, hanem megerősíteni benneteket abban, hogy büszkék lehettek erre az útra – mondta Pácsonyi Imre, Zala Vármegye Közgyűlésének alelnöke a MATE Georgikon Campus sárgulási ünnepségén. Hangsúlyozta: a búcsú pillanataiban gyakran elkalandozik a gondolat, hiszen a társaktól való elválás és az új életszakasz kezdete mély érzéseket kelt. Beszédében arra is kitért, hogy az alma mater nem csupán tudást, hanem példát is ad: – Lehet, hogy egy váratlan élethelyzetben hamarabb jut eszetekbe egy tanárotok mondata, mint bármely lexikális tudás. Végül Széchenyi István szavait idézve kívánt a végzősöknek hitet, bátorságot és sikereket: „A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk”
2016 óta vesznek részt a sárguláson a székelyudvarhelyi hallgatók. – Lassan a székelyudvarhelyi időszámítás is sárgulástól sárgulásig tart – fogalmazott mosollyal Lázár László intézetvezető, amikor köszöntötte a MATE Georgikon Campus sárgulási ünnepségén a végzősöket és az egybegyűlteket. Hangsúlyozta, hogy bár Székelyudvarhely számára ez az esemény hivatalosan nem ünnep, egyre több székelyföldi család életében jelent valódi mérföldkövet. A keszthelyi és a székelyudvarhelyi diákok között kialakult barátságok, közös programok és együtt megélt élmények „láthatatlan kötelékké” váltak, melyek – mint fogalmazott – lassan egy olyan hálót szőnek, amely egybeköti a magyar nemzetet. Megköszönte mindazok munkáját, akik az elmúlt években felelősséggel gondozták ezt a kapcsolatot, és hozzájárultak a székelyföldi fiatalok bekapcsolódásához a tudományos életbe. – Maradunk örök alázattal – zárta gondolatait.