A tavalyi jó eredmények után idén szomorú tapasztalatokat szereztek Zalában a rétisas fiókák gyűrűzését végző szakemberek. A program ez évben is a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság (BfNPI) és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) együttműködésében valósult meg a napokban.
A rétisas már tél végén tojást rak, így fiókái ilyenkor már megfelelően fejlettek a beavatkozáshoz – lábuk például felnőtt méretű.
– Tavaly 11 fészekben 20 fióka kapott gyűrűt, akkor háromfiókás fészkekkel is találkoztunk; idén azonban mindösszesen 5 fiókát sikerült megjelölnünk – összegzett Magyari Máté, a BfNPI ökológiai szakreferense. – Az okokat kapásból nehéz megmondani, de a szokatlanul kemény és elhúzódó tél biztosan zavarta a madarakat. Egy ilyen rossz szezon egyébként még önmagában nem lenne probléma, de a rétisas eleve fokozottan védett, sokféle veszélynek kitett faj. Ennek a nagytestű ragadozómadárnak az állománya csökken az utóbbi években egyre nagyobb méreteket öltő szándékos mérgezések következtében. És az erdőgazdálkodás szempontjaival szemben sem sikerül mindig érvényesíteni a természetvédelem érdekeit…
A rétisasok ugyanis öreg, de legalábbis sok magas fából álló erdőkbe szeretik építeni fészkeiket, ahol minimális (legfeljebb időnként néhány kiránduló) az emberi zavarás. Ez a gyűrűzés szempontjából sem kis kihívást jelent, hiszen az ember az ágak magasába nem könnyen jut el. Magyari Máté elmondása szerint egy-egy fészek “leküzdése” 30-60 percbe is beletelik.
– Alpin technikával hajtjuk végre a feladatot, melyben idén is a szakterület egyik legjobb madarásza, Bereczky Attila volt a segítségünkre – mesélte. – Először fel kell jutni a fészekhez, ott a fiókák erős zsákba kerülnek, és kötélen eresztjük le őket a gyűrűzőhöz. Miután a távcsővel is leolvasható, egyedi azonosító a lábukra kerül, ugyanezen a módon jutnak vissza az otthonukba. Közben a felnőtt madarak a fejünk felett keringenek, és amint eltávolodunk a fészektől, visszatérnek a kicsinyükhöz. A művelethez mindig meleg, esőmentes időt választunk, nehogy a fiókák megfázzanak. És kivárjuk a reggeli etetést is, hogy a fiatalok véletlenül se kerüljenek bajba táplálékhiány miatt.
És ha már a madarászok a rétisas fészkek közelébe jutnak, szerét ejtik a táplálékmaradványok vizsgálatának is. A rétisasok elsősorban halat vagy könnyen elejthető (öreg, túl fiatal, beteg) vízi madarakat fogyasztanak – ezek és mocsári teknősök földi maradványait idén is megtalálták a szakemberek a fészkekben. De házimacska, nyúl és vadmalac bőr is előkerült – utóbbiakat minden bizonnyal elpusztulva találta a dögöt is fogyasztó ragadozómadár.
A rétisas hatalmas területen, Nyugat-Európától a Távol-Keletig elterjedt, de állománya már csak 20 ezresre becsülhető. Hazánkban 1 millió forintos eszmei értékkel fokozottan védett, a 2016-os sasszámláláskor 789-884 darabot találtak belőle.