Zamárdi egykori gyermeküdülője már hosszabb ideje üresen áll, állapota fokozatosan romlik. Az utóbbi időben ingatlanhirdetések közt jelent meg a telek, a leírásban az üdülőt bontandó épületként jelölték meg.
A Körmendy Nándor által tervezett ház Zamárdi üdülőtelepének két háború közti időszakából származó történeti épülete, amely nemcsak a korabeli gyermeküdültetés balatoni hálózatának egyik utolsó eleme, de a második világháborúban a lengyel menekült gyerekek befogadásában játszott szerepe miatt a mai napig fontos emlékhely. A helyi civil fórumokon számos felhívás jelent meg az épület megmentése érdekében, kérdés azonban, helyi szinten megoldható-e védettség alá helyezése. Az ellentmondásos helyzet rávilágít a helyi örökség védelmének problémájára is – olvasható az Építész Fórumon.
A huszadik század első felében a Balaton-parton a gyermeküdültetés kiterjedt hálózata alakult ki, amelynek emlékei közül ma már alig néhány lelhető fel. A két háború közti időszakban a vállalati üdülőépítéssel párhuzamosan a tópart több pontján különböző szervezetek gyermekek számára kialakított nyaralótelepek láncolatát hozták létre. Ebben a hálózatban Zamárdi a gyermeküdültetés centrumává vált a két háború közti időszakban: frissen parcellázott fürdőtelepén több különböző gyermeküdülő is létesült (ekkor még a mai Szántód egy része is Zamárdihoz tartozott), köztük a Budapesti Római Katolikus egyházközségek gyermeküdülője, a Népjóléti Minisztérium Horthy Miklós gyermeküdülője és a székesfővárosi Horthy Miklósné Állami Gyermeküdülő.
A székesfőváros gyermeknyaralóját 1930. augusztus 6-án avatták fel a korabeli tudósítás szerint nagy ünnepséggel.A nyaralótelepet a gyermekvédelem patrónusaként fellépő Horthy Miklósnéról nevezték el.
Az épület eredetileg egyetlen kétszintes épületszárnyból állt, ahol négy darab egyenként 25 fős hálótermet helyeztek el. Az üdülőben 5 turnusban üdültették a nyár folyamán a gyerekeket, így kezdetben egy szezonban 500 gyermek üdülhetett a telepen.
A ház formai kialakítása a historizmus és a modern építészet közti lassú átmenetet mutatja. Összetett tömegképzésében a hálókat rejtő épületszárnyhoz az udvar felé egy lépcsőházi tömb kapcsolódott, miközben az utcai hosszanti homlokzatot egy kidomborodó íves felület tette dinamikusabbá. A lágy vonalvezetés a fürdőtelepi kápolnán is már megfigyelhető. A homlokzati architektúra jellegzetes eleme az összefogott nyíláskeretezés, amely a korszak moderált irányzatainak kedvelt motívuma volt, bár Körmendy az épület első fázisában még egy tagoltabb megoldást alkalmazott.
Később a harmincas évek közepén a fő tömegelemmel szimmetrikusan egy új épületszárnnyal bővítették az épületet. Ezzel a korábbi 100 fő helyett az üdülő kapacitása 220 főre nőtt. Az épület bővítéséhez a főváros 58.000 pengőt szavazott meg, amelyet Horthy Miklósné 1935 nyarán tett látogatásakor 5000 pengővel egészített ki azzal a céllal, hogy a telep melletti telket megvásárolják. A kibővített üdülő egy szezonban már 1100 gyereket tudott fogadni. A két építési fázis a homlokzatképzésben is megmutatkozik: az első fázis tagoltabb nyíláskeretezésével szemben a későbbi fázis már sematikusabb megformálással keretezi a homlokzati nyílásokat.
A második világháborúban a lengyel menekültek fogadásakor új szerepet kapott a zamárdi gyermeküdülő épülete. A német megszállás elől elmenekült lengyel állampolgárok fogadását id. Antall József szervezte meg, és a Balaton déli parti települései aktívan részt vettek a segélyezésben. Balatonbogláron például a Kotsis Iván által tervezett művelődési házat alakították át iskolává.
Zamárdiban a gyermeküdülőt a lengyel gyerekek iskolájaként használták. A hely ma is fontos a lengyel emlékezetben, az épület falára minden évben koszorút helyeznek el. A szocializmusban az épület nevelőotthonként működött, a rendszerváltást követően azonban az intézményrendszer átalakult, az épület pedig kikerült a gyermekvédelem rendszeréből.
A zamárdi épület tehát többféle emlékezet hordozója, az építészettörténeti és településképi értéke mellett a gyermeküdültetésben résztvevők és a lengyel menekültek számára is meghatározó hely. A közelmúltban egy emlékpark kialakításának terve is felmerült, miközben az épület apartmanházzá alakítására is terveket dolgoztak ki. Az utóbbi időben viszont ingatlanhirdetésekben bukkant fel a telek, bontandó épülettel.
Bár a helyi civil szervezetek helyi védettség alatt álló épületként tüntetik fel a házat, a jelenleg hatályos Településkép-védelmi rendelet alapján sajnos nem áll helyi védettség alatt. A jelenleg helyi védettség alatt álló épületek listáját a Településkép-védelmi rendelet 1. sz. melléklete tartalmazza. A listában szereplő nevelőotthon egy másik épületre, a Knézich Károly utca 1. szám alatti egykori nevelőotthonra utal a cím alapján.