Milyen állapotban vannak nemzetközi összehasonlításban a magyarországi természetes vizek? Romlott-e, javult-e a helyzet mondjuk az elmúlt húsz évben? Vagy nem lehet általános következtetést levonni, hanem mindig a helyi sajátosságokat kell figyelembe venni?
2000-ben adta ki az Európai Unió a vízkeretirányelvet, amely azt tűzte ki, hogy 2016-ra – később kitolta a dátumot – jó ökológiai állapotba kell hoznunk az összes vizünket. Akkor kezdődött el egy olyan monitorozás és egy olyan új szemléletű ökológiai állapotbecslés, ami erre a kérdésre választ adna. Ezt a környezetvédelmi laboratóriumok végezték, amelyeket az utóbbi időkben eléggé visszafejlesztettek, nem találkoztam különösebb eredményekkel. Az ő feladatuk lenne ezt végezni. Nekünk csak annyi volt a feladatunk a kétezres évek elején, hogy kidolgozzuk azokat a mérőszámokat, amivel ezt jellemezni lehet. Ez alapkutatási feladat, megcsináltuk. Az első felmérés alapján a magyarországi helyzet – figyelembe véve, hogy jellemzően lapos, síkvidéki országról van szó – nem túl rossz. Általában közepes, jó minősítésűek voltak a vizeink, amiből nem következik, hogy néhány ne lett volna kiváló, és ne lett volna köztük nagyon rossz.
Nyilván nektek, tudósoknak nagyon sok adat jellemez egy vizet, de amikor egy fürdőző, nyaraló laikus bemegy a Balatonba, csak annyit érzékel, hogy néha algás, zavaros. Melyek azok a paraméterek, amiből egy laikus is fel tudja mérni, hogy ez a természetes víz jó vagy rossz állapotban van, szennyezett vagy nem, kap elég oxigén vagy nem?
Ez nehéz kérdés, mert a vízbe mártózó laikus háttértudásától függ. Attól is függ, hogy mennyire majrés. A laikus megítélés mindig szubjektív. Minél többet olvasott a tóról, minél inkább megismerte, annál jobban tudja a helyzetet értékelni. Ha vihar után lecsendesedik a Balaton, és zavaros, akkor tudni kell, hogy az ásványi szemcsék felkavarodtak, és majd le fog tisztulni, teljesen ártalmatlan. Azt is lehet ilyenkor tudni, hogy még ha a fotoszintézistől nem is, de a széltől, a levegőből belekeveredett annyi oxigén a vízbe, hogy nagyon jók az oxigénviszonyok. Ha algacsomókat talál a víz felszínén, akkor rá lehet nézni a színére meg az eloszlására. Ha viszonylag tömör, és tenyérnyi foltokban fordul elő, akkor az az üledékfelszínről felkerült algacsomó, ártalmatlan. Tehát ilyen jelekből, akik ismerik a vizet, általában meg tudják ítélni az állapotát. Akik idejönnek és csak egy kis időt töltenek itt, azok kevésbé.
A legaranyosabb az, amikor elkezd pánikolni a sajtó egy turista bejelentése alapján, hogy rettenetes erővel eresztik le a Balaton vizét, mert neki tegnap Kenesénél még az első lépcsőn beért a lába a vízbe, most pedig már csak a harmadik lépcsőnél, leeresztettek a Balatonból 25 centi vizet. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy fújt a szél, és átnyomta a keleti medencéből a nyugatiba a vizet, kialakult a tólengés, ami bizony akár hatvancentis vízszintkülönbséget is tud okozni a tó két vége között. Ez a tólengés gyönyörű szó. Az újságokban úgy szokták írni, hogy kibillent a Balaton. Nagyon szeretném, ha nem kibillenne, hanem lengene a tó, mert ez találóbb. Mert ami kibillent, azt a gravitáció visszabillenti, mint egy mérleghinta. Egy csillapodó oszcilláció.
Beszéltél arról, hogy leeresztik a vizet. Most a Sió-csatornán ez történt, amikor hozták az új hajókat a Balatonra. Szükség van arra, hogy a Sió-csatorna szabályozza a tó vizét? Erről mindig vannak viták, hogy kell-e nyitogatni.
A jelenlegi beépítettség mellett néha kell. Ez nagy probléma, mert valóban, a Balaton délnyugati részein, ha nagyon magas a tó vízállása, adódhatnak problémák. A Balaton természetes állapotában ez nem jelentett semmi gondot. Most azért volt rá szükség, mert a Sió-csatorna hajózhatatlan olyan méretű katamaránok számára, amelyeket felúsztattak a Sión. Annak, hogy ezeket fel lehessen úsztatni, két feltétele van. Az egyik, hogy a Balatonból egyáltalán le lehessen ereszteni a vizet anélkül, hogy túl sokat veszítene. A másik, hogy a Duna ne áradjon, ugyanis ha a Duna árad, akkor visszaduzzasztja a Siót, ami falvakat önthet el. Volt már olyan helyzet, hogy meg kellett volna nyitni a Sió-csatornát, de a Duna áradása miatt nem lehetett.
Van olyan kártétel a Balatonban, amit már nem lehet visszafordítani? Van, aki a horgászatot mondja, hogy ma már csak azért lehet horgászni a Balatonban, mert halat telepítenek bele. Vissza lehet telepíteni az eredeti fajokat?
Azért nem lehet az eredeti fajokat visszatelepíteni, mert megszűnt a Balaton természetes partvonala, ahol ezeknek a halaknak ívóhelyeik lennének.
Mert lebetonoztuk?
Igen, ennyi. Ilyen partviszonyok mellett nincsenek ívóhelyek. A nádasokat illegálisan agyonszabdalják. Lehet látni légi fotókon, hogy néhol ötméterenként van egy magánösvény bevágva a nádasba. Ha már a horgászatnál tartunk: valóban roppant békés tevékenység, nem a horgászok a vandál, hangos emberek. Na de mennyi etetőanyagot szórnak a vízbe? Az mind szerves anyag, abból előbb vagy utóbb növényi tápanyag lesz.
A tó környékén egy nagyobb sugarú körben is érzékelhető az építkezési hullám. Különösen az utóbbi években, amióta először a járványra, majd az ukrajnai háborúra hivatkozva elrendelt veszélyhelyzeti kormányzás van érvényben. Ez lehetőséget ad a településvezetőknek is, hogy saját hatáskörben döntsenek. Vannak olyan példák, ahol ezt a lehetőséget kihasználva megpróbálják védeni a települést a polgármesterek, ilyen például Lovas vagy Paloznak. Szerinted ki lehet alakítani a kecske-káposzta elvet? Nyilván a települések minél nagyobb bevételt várnak az idegenforgalomból, de hogyan lehet ezt úgy megcsinálni, hogy ne pusztuljon bele a tó?
A Balaton-parti települések, úgy gondolom, nem annyira a tömegturizmusban, mint a minőségi turizmusban érdekeltek, amibe az ökoturizmus is beletartozik. Az, hogy egy Balaton menti településnek mi a hozzáállása ehhez a kérdéshez, nagymértékben függ a helyi önkormányzat elképzeléseitől. Ahol van egy környezet- és természetvédelemre érzékeny polgármester vagy meghatározó véleményű képviselő, ott vigyáznak. Ahol nincs, ott nem.
De ez nem csak a partokon tapasztatható. Ha valaki egy másik bolygóról idejönne, azt hihetné, hogy a szőlészethez, borászathoz hozzátartozik az úszómedence és a jakuzzi a présház mellett. Minden szabályt ki lehet játszani. Volt nekünk – most már múlt időben mondom, mert már nem így hívják – egy Balaton-törvényünk. A törvény jó, csak be kellene tartani? Vagy nem jó, és változtatni kellene rajta, mert már meghaladta az idő és az a pusztítás, amit a tó elszenvedett?
Nagyon sokféle Balaton-törvényt olvastam az elmúlt néhány évtized folyamán. Ha mindent betartottunk volna, ami a törvényekben le van írva, sokkal jobb lenne a helyzet, mint amilyen. Pláne azzal a vészhelyzeti cselekvéssorral, amiről az előbb beszéltél.
A teljes cikk ITT olvasható.