A Pannon-tó üledékei a balatoni magaspartok, s nem pedig a jégkorszakban kialakult löszfalak – számolt be a sonline.hu a National Geographic által közölt új elméletről. A balatoni magaspartokat a közhiedelem löszfalakként tartja számon, pedig ezek valójában jóval idősebb üledékek: az egykoron a Kárpát-medencét kitöltő Pannon-tó emlékei.
A balatoni panorámához szorosan hozzátartozó, néhol a 80 méteres magasságot is elérő partfalak Tihanynál, a déli parton pedig szinte végig húzódnak, Balatonvilágostól Fonyódig. A meredek, viszonylag állékony falakat a Balaton hullámverése alakította ki a vízszint szabályozása és a parti védművek megépítése előtt, ám a kutatások szerint nem a jégkorszak száraz szelei által szállított és kiülepedett porból álló löszből, hanem ezek a Pannon-tó üledékei. Melynek története sok millió évvel ezelőtt kezdődött: 34–23 millió éve a kontinensek közeledése és az ehhez kapcsolódó hegységképződési folyamatok hatására levált a Paratethys nevű tengerág, körülbelül 11 millió évvel ezelőtt, a kontinensek további közeledésével elkezdődött a Kárpátok vonulatának kiemelkedése, amely végleg leválasztotta a Pannon-medencét, s a benne rekedt hatalmas víztömeget a Paratethys többi medencéjétől.
A kezdetben még normál sótartalmú tengervizet a medencét körbeölelő, egyre magasabbra emelkedő hegykoszorúból érkező bővizű folyók felhígították. A tó vízszintje eleinte lassan növekedett és egyre nagyobb területet borított el. Körülbelül 9,5 millió évvel ezelőtt érte el legnagyobb kiterjedését, amikor szinte az egész Kárpát-medencét kitöltötte. Vízmélysége átlagosan néhány száz méter volt, hatalmas folyók ömlöttek belé, melyek deltákat építettek.
A delták 8-9 millió évvel ezelőtt érték el a mai Balaton környékét. A mai magaspartokat felépítő üledékek ekkor rakódtak le: a deltaágak között húzódó nyílt tavi térszínek fokozatosan feltöltődtek, majd kiédesedtek, végül elmocsarasodó öblök alakultak ki. A tó vízszintjének kisebb ingadozásai miatt ez a ciklus sokszor ismétlődhetett; a 4-8 méter vastag üledékciklusokat jól megfigyelhetjük a tihanyi Fehérparton, a kenesei Fáncséroldalon, vagy Akarattyán, a Csittény-hegyen.
A magaspartokat felépítő üledékek Fonyódon figyelhetők meg a legjobban. A fölénk magasodó partfalon a Pannon-tavat feltöltő folyók keresztrétegzett üledékeit és a beléjük áthalmozott kagylómaradványokat figyelhetjük meg. A napjainkban közel függőleges partoldalak régen enyhén lejtettek és kinyúltak egészen az akkor még magasabb vízszintű Balatonig.
A kecskeköröm-legenda
A hajdani partfalomlásoknak köszönhető a balatoni kecskeköröm-legenda. A Pannon-tóban egykoron élt jellegzetes kagylók lekoptatott búbjai, melyek megtalálhatók a magaspartok üledékes rétegeiben. A gyakori partomlásokkal nagyon sok ősmaradvány, köztük kagylóhéj került a Balatonba, ahol a hullámverés lekoptatta őket és „kecskekörmökként” partra sodródtak. Leggyakrabban a Tihanyi-félszigeten találkozhatunk velük, ahol a Gödrösben, a Barátlakásokhoz vezető út mentén még ma is nagy számban gyűjthetők az eredetileg magukba záró pannon-tavi rétegekből.
(sonline.hu)
(13:16)