Erős Tibor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója a Balaton jövőjéről, a megjósolhatatlan változásokról és a nehezen összeegyeztethető érdekellentétekről beszélt a likebalaton.hu-nak.
– Amire hosszú időn át nem volt példa, bekövetkezett: túl sok a víz a Balatonban, ezért le kell engedni egy keveset. Örül ennek, vagy felötlik az a gondolat, hogy az előrelátó ember aszály idején az árvízre, árvíz idején az aszályra készül?
A Balaton szabályozott tó, amelynek vízjárása nem természetes. Ökológusként jobban örülnék természetesebb vízjárás-dinamikának a tavon, de a kérdésében levő párhuzam találó: most némiképp megvalósul a jövőbeni kisvizekre (aszályokra) felkészülő víztározás a vízszint 120 centiméteren tartásával, miközben szükségessé vált az e szint fölötti víz leeresztése.
– 2012. január 1-től a tihanyi központ az Ökológiai Kutatóközpont része volt. Kilencévnyi összevonás után 2021-ben lett újra önálló a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet. Mi történt azóta?
2021-ben az intézetet jogi és gazdálkodási értelemben is szinte a nulláról kellett újjáépítenünk. A leválasztás folyamata rengeteg energiát vont el a kutatástól, mára azonban az intézet működése stabilizálódott. Laborokat újítottunk és újítunk fel, karbantartjuk és amennyire csak lehet, igyekszünk felújítani a szolgálati lakásainkat. A gazdálkodási és bürokratikus feladatokon túl számomra az a legfontosabb, hogy elkezdtük a kutatócsoportok megerősítését. Konzorciális pályázatokban veszünk részt, aminek eredményeként az alaptámogatáson felül is tudtunk kutatókat hozni az intézethez, fiatal és szenior munkatársakat egyaránt. Jelenleg öt kutatócsoportunk van, amivel jobbára le tudjuk fedni a tó környezeti állapotának monitorozását a vízkémiai jellegű terhelésektől az egyes élőlénycsoportok tér- és időbeli változásának nyomon követéséig. Az intézet fő profilja nem változott: továbbra is elsősorban az ökológiai kérdések megválaszolása, ezen belül pedig a tó élővilágára kifejtett emberi hatások feltárása a célunk.
A cikk folytatása itt elolvasható.