Megújult Vörs tájháza, amivel biztosították a balatoni pákászok, csíkászok, halászok mindennapi életét bemutató talpasház állagának megóvását. A június 4-i megnyitó ünnepségen a helyi óvodások és kisiskolások táncoltak népi öltözékben. Vörsöt és a tájházat a Balaton-felvidéki Nemzeti Park írása mutatja be, az ünnepséget a HírBalaton fotósorozata.


Vörs a Balaton déli partján található, Balatonszentgyörgytől csupán 4 km-re. A magyar falu a Balaton vizébe benyúló félszigeten, a mai Máriaasszony-szigetnek nevezett földnyelven épült fel. Első írásos említését 1261. szeptember 2-ről ismerjük, de megelőző korokból is találunk emlékanyag nyomokat (pl.: 1165-1172 között készült határkő). Vörs élete mindig is összefüggött a Balatonnal, később a Kis-Balatonnal. A Balaton nádasai nyújtottak menedéket a török vészben. 1701-ben az itt élő 16 család 30 forintot fizet a halászatért cserébe az akkori földes úrnak, a Festetics családnak. A későbbiekben innen kerültek ki a pákászok, csíkászok, halászok. Az itteniek faragták a balatoni halászok –egyetlen egy tölgyfa törzséből faragott - bödönhajóit is. Fontos kereseti forrás volt a pár holdas parasztok számára a Kis- Balatonon a nád aratás, valamint a vörös tövű sás gyűjtése, olasz borosüvegek befonásához. A XVIII. század első felében még komp közlekedett Fenékpuszta és Vörs között.
A XVII. század elején költözött át a község a mai területére. Az első házak tengelye észak –déli volt, így kevésbé hatott rájuk a tájban uralkodó hideg északi szél. Ahogy a népesség nőtt, új utcát nyitottak a már meglévőre merőlegesen. Itt találjuk a Dózsa György utca 17. szám alatt a méltán híres Vörsi talpasházat. Az itt található házak fából készültek, falaikat sárral tapasztották, fedelüket nádból rakták. A ház vázától a tetejéig minden építő anyag a környező területről származik. A talpfáktól a koszorúfákig tölgyfa adta az alapot, a sárral tapasztott falak fonatában gyertyánágakat használtak. A kontyolt nyeregtető nádból készült. A talpas ház helyiségei sárpadlósak, kemencéje (1902 előtt) vesszővázra kent sározásból készült kemence volt. A nép szerette ezeket a sövényfalú, kémény nélküli talpas házakat, mert nyáron hűvösek voltak, télen pedig melegek. Szerette azért is, mert elkészítésükhöz nem kellett mesterembert fogadni, ügyes kezű jobbágy maga is felépíthette a házát, javítását is meg tudta házilag oldani.

A tájház, mely a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén, Vörs mélyebb fekvésű, vizenyősebb részén a falu Alszegén található, egy 18. század végi, 19. század eleji talpasház, amely a környék hagyományos népi építészetének egyik megőrzött példája. Eredetileg hat ilyen füstöskonyhás talpasház állt a Dózsa utcában, de az évek során öt közülük elpusztult. A talpasházat, miután 1971-ben utolsó tulajdonosa kiköltözött, csak az mentette meg a végleges pusztulástól, hogy az állam megvásárolta, és gondoskodott műemléki helyreállításáról. 2015-ben az Oktatási és Kulturális Minisztérium „Vendégváró tájházak” című pályázatának keretében újították fel. A korhű berendezéshez nagyban hozzájárult a vörsiek tárgyadományai, így a látogatók megismerhetik a régi falusi életformához kapcsolódó tárgyakat, bútorokat és használati eszközöket.
A 2024.-ben az Agrárminisztérium támogatásával valósult meg a tájház újabb felújítása, állagának megőrzése céljából.
A munkálatok során megvalósult:
- a főépület és a melléképület faanyagának, tetőszerkezetének a kezelése és javítása, illetve néhány vízszintes gerenda és oszlop cseréje,
- a fő és a melléképület falainak javítása (tapasztás) és külső-belső meszelése,
- a főépület döngölt padlójának javítása
- a főépület szellőzésének kialakítása
- a főépület külső faszerkezetének (tornác, oszlopok, oromzati deszkák) csiszolása és festése,
- a főépület vízelvezetésének kialakítása az épület körüli dréncsövezéssel
- új járda készítése
- kerekes kút építése
- az istálló külső felújítása
- az istálló melletti pajta felújítása, gyermek foglalkoztató helyiség kialakítása (pajtafoglalkoztató)
- a mosdó helyiségek külső és részben belső felújítása
A fő épületben a hagyományos népi életmód bemutatása mellett, kialakításra került a Gulyás József, első kócsagőr emlékszoba, mely Gulyás József vörsi halászmester és első kócsagőr munkásságának állít emléket, illetve a természetvédelmi őrszolgálatról egy kis bemutatót tekinthetnek meg a látogatók.
A távlati tervek között szerepel az istálló belső felújítása és abban a hagyományos állattartás, illetve a korabeli jellegzetes vörsi foglalkozásokhoz (nádvágás, tőzegvágás, halászat) tartozó eszközök bemutatása.
A vörsi talpasház közel két évszázad kemény, keserves paraszti életéről mesél. De segítségével pár pillanatra az egykori Kis-Balaton nádtengeri mindennapjaiba csöppenhetünk. Csendje, jellegzetes füstös konyhás illata, ősi motívumokkal díszített, pitar fölé nyúló szárfái a mai kor emberének is adhatnak egy-egy nyugodalmas pillanatot.
(Felhasznált irodalom: Dr. Sági Károly: Vörs Tájház – Tájak-Korok-Múzeumok kiskönyvtára 141, 1983.)


Rácz András államtitkár és Bende Zsolt, a nemzeti park igazgatója külön köszönetet mondott Péter Lászlónénak, aki évtizedeken keresztül gondoskodott a tájházról. Mint elhangzott: „idegenvezetése, lelkesedése, kedvessége hosszú időn át feledtette a látogatókkal a tájház korábbi rossz állapotát”.




(Fotók: HírBalaton)