Miben feredtek hajdan a balatoni strandokon (zaol.hu)

Harisnyában, ruhában üldögélve a strandon – nem volt éppen fel­üdülés egy hajdani úrinőnek a balatoni nyár. A szigorú előírások aztán változtak, s a fürdőruházat is egyre többet mutatott a testből. A zaol.hu Haász Gabriellát, a keszthelyi Balatoni Múzeum történészét kérte egy kis múltidézésre a korabeli tavi trendekről.

 A 19. század második felében vált a Balaton a kikapcsolódás helyszínévé, az első ismert fürdőhely Balatonfüred volt, bár oda évtizedekig csak a savanyúvíz, azaz a forrásvíz gyógyhatása miatt jártak. Később kezdték felfedezni és megkedvelni a Balatont, mint a fürdőzés helyszínét, s akkoriban az orvosok is javallották, mint hidegfürdőt. Egyre több fürdőház épült a tó körül, az igazi fellendülés 1861-ben kezdődött, miután a Déli Vasút elérte a térséget. Villasorok, fürdőtelepek épültek, igazán a századfordulótól beszélhetünk balatoni fürdőkultúráról.

De vajon mit öltöttek magukra a hölgyek, amikor megmártóztak a Balatonban? Mivel itteni hagyománya nem volt, a külföldi fürdőhelyek divatja, öltözködési szokásai és illemszabályai honosodtak meg. Az európai tengerpartokra az elit réteg, az arisztokraták és a kialakuló polgárság járt, ők aztán elkezdték felfedezni és megkedvelni a magyar tengert is.

– A fürdőruha a 19–20. század fordulóján még mai szemmel nézve nagyon kényelmetlen volt. Elég nagy felületet takart a testből. Egy-két évtized alatt változott a ruházat. Akik szerettek úszni, vagy jó alakjuk volt, azoknak nemcsak fürdőkosztümje, hanem fürdőtrikója is volt. Az 1910-es években már ezt a testhezálló, selyemből, vászonból vagy gyapjúból készült ruhadarabot vették fel fürdőzéshez. De azt nagyon szigorúan vették, hogy amint a hölgyek kimentek a vízből, ebben nem sétálgathattak csak úgy a parton, azonnal pongyolát, köntöst, fürdőkosztümöt vagy úgynevezett fürdőpizsamát kellett felvenniük. Ha csupán üldögéltek a strandon, akkor ezt csak ruhában tehették meg: ez még az 1920-es években is jellemző volt – mesélte a történész, s közben a múzeum Balatonról szóló kiállításán, a fürdőkultúra változásait felidéző teremben arról is szólt, hogy a hölgyek kezdetben vízicipőt, víziharisnyát és teljes testet fedő öltözetet viseltek.

Ám mivel a barna bőr, a napfürdőzés is divatos volt már az 1910-es évektől, megépültek a napozóteraszok – például a keszthelyi Szigetfürdőn is akkor létesült először. A nők külön napoztak, így megengedhették maguknak, hogy kicsit lejjebb tolják a pántot a vállukról – de ezekből botrányos megfigyelések is adódtak, melyeket megírtak az újságban. Aztán ahogy teltek az évek, enyhültek a szigorú szabályok. Részletek a zaol.hu-n.