Legutóbb az 1956-os siófoki eseményeket feldolgozó HÉ!-kiadványt mutatták be a siófoki Helyi Érték Egyesület füzeteinek sorában most egy kis siófoki médiatörténelmet szerkesztett össze Gyarmati László elnök, a Siófoki Hírek korábbi főszerkesztője (1991-2000), azzal a címmel, hogy Siófoki média a rendszerváltás évtizedeiben. Könyvbemutatóként pedig rögtönzött beszélgetést szervezett a könyvtárban, azokat bevonva, akik főszereplői voltak a 80-as évek végétől íródó siófoki médiatörténelemnek, s akik írtak is visszaemlékezést a HÉ! legfrissebb helytörténeti kiadványába.
„Siófokon – miként az ország más tájain is – a sajtó szereplői (újságírók, szerkesztők, szakemberek és nem szakemberek, hozzáértők és lelkes amatőrök) úgy éreztük, hogy eljött a pillanat, a demokrácia csúcsa, s most már teljes a szabadság. A szólásszabadság, a vállalkozói szabadság, az egyén szabadsága a társadalomban… Aztán…” – írja Gyarmati az előszóban a Siófoki Hírek beszámolója szerint.
Talán nem véletlen, hogy a világra az átlagnál addig is nyitottabb Siófokon jött létre ez idő tájt az ország (sőt: Kelet-Európa) első kereskedelmi televíziója, az ország települései között másodikként városi újság, de még a kalózrádiók sorában is az elsők között szólalt meg 30 éve a Rádió FB 89. Ráadásul ekkor már évek óta szólt a Juventus a szabadi rádióállomásról. S ahogyan ott egymásnak adták a mikrofont az országosan ismert rádiósok, a Sió tévébe is sorra jöttek a már népszerű, vagy később azzá vált televíziósok.
S ahogyan a Színházi Élet hírlapírói már száz éve Siófokra települtek a nyári szezonra, s a Balaton és a Balatoni Kurir újságoknak is volt itt szerkesztősége, a Somogyi Néplapnak, majd Hírlapnak is működött helyi redakciója, innen indult a Balatoni Futár is Kék Balatoni Futárként, azután, már a kétezres években létrejött a többre hivatott balatoni médiabirodalom, tévével, rádióval, újságokkal, sőt, futballcsapattal – „élt” úgy másfél évet.
A 90-es évek hirtelen támadt médiaszabadságába belefért, hogy kifejezetten monokinis hölgyek fényképezésére küldjék ki a városi újság fotósát a siófoki strandra – ezt is a HÉ!-füzetben olvashatjuk. Az 1989. április 4-i siófoki megemlékezésről már csak egy pár soros tudósítást kért tőle a megyei napilap – emlékszik vissza Czene Attila. Fakón és recsegve szólt, mint a Szabad Európa – írja Süli Ferenc a Juventus Rádióról, melyet főszerkesztett is anno.
A Sió tévéből indult például Máté Krisztina karrierje, Bochkor Gábor német nyelvű híreket olvasott – egy mondat Róka Ildikó visszaemlékezéséből. Móczár István pedig azt idézi fel, amikor még zenés, ifjúsági nagyjátékfilmet is forgattak (1997), amihez lezárták és fellocsoltatták a siófoki Fő utcát. D. Kiss Máriában többek között az hagyott mély nyomokat, hogy hány és hány helyre (Objektív, A hét, Ablak, Tízórai, Híradó, Duna tévé, Hír tévé, stb.) készítettek anyagokat operatőrével, Kok Jenővel, aki pedig azt említi meg írásában: a Sió tévé, mint kereskedelmi csatorna indulásáról (melyben egyszerre volt reggeli imádság és éjszakai szexfilm – az idézet Kovács Péter akkori főszerkesztőtől) még a nyugatnémet ARD tévé is beszámolt.