A Balaton-felvidéki tanúhegyek ölelte falu, Káptalantóti Petőfi utcájában különleges szabadtéri kerítésgalériára bukkanhat a járókelő. Az utcafrontot teljesen beborítják Csom Árpád nyárfából faragott, egyéni színvilágú maszkjai.
Némelyek úgy tartják, hogy a művészetre való fogékonyság valahol mélyen ott lakik mindenki lelkében. Aztán, ha az ember olyan környezetbe kerül, ha olyan hatások érik, a művészi én életre kel, és azt akarja, hogy megmutassa magát a világnak. A hetvenéves Csom Árpád nem emlékszik efféle „hívószóra”, csupán arra, hogy bő húsz évvel ezelőtt az akkor óvodás fia farsangjára, az ösztöneire hallgatva készítette az elsőt – írja a likebalaton.hu.
Azóta 500 fölé nőtt a számuk, de a maszkkészítés mindig is „csak” hobbi maradt. Nemrég lett nyugdíjas, azelőtt mindenesként házaknál dolgozott. Korábban a pénzkereső munkája után, éjszakába nyúlóan a pincéjükben lényegült át autodidakta fafaragó művésszé – most már időből több jut, csak nyárfa legyen, mondja.
Ugyanis nyárfából készülnek a maszkok, azt könnyű faragni. Úgy 50 centi magas tömbökben veszi, elhasítja, kiszedi a belsejét, a külsejét előre megrajzolja (ha nem tetszik, leradírozza, újratervezi), utána vési ki. Aztán következik a színes festés (ha szükségesnek érzi, háromszor-négyszer, míg tökéletes nem lesz), végül a lakkozás, ami elengedhetetlen a csapadéknak, napnak, szélnek kitett alkotások esetében.
Az ötletek, az arcok, a formák és a színek csak úgy jönnek, amikor kézbe veszi a fát, nem tervezi meg őket előre. Történelmi és egyházi alakok, királyok, mesefigurák, emberi és állatfejek – mind fantáziakép, mind különböző, nincs két egyforma.
Azért aggatja tele a kapuját, kerítését a maszkokkal, hogy minél több ember lássa azokat. Ezeken kívül jut még az udvarra és a ház minden helyiségében a falra is. A pár száz lelkes faluban látják, ismerik Árpád munkáit, néhányszor kiállítási lehetőséget is kapott helyben. Olyan is előfordult, hogy a most 27 éves fia könyvbemutatójával együtt nyitották meg a tárlatát.