sorsa és ökoszisztéma szolgáltatásainak minősége iránt, mert ettől függ, hogy fenntartható módon bánunk-e a tóval és nem használjuk-e túl erőforrásait – figyelmezetettek a kutatók.
Kulcskérdés az is, hogy a társadalom kellően érzékennyé válik-e a Balaton jövője, élővilágának sorsa és ökoszisztéma szolgáltatásainak minősége iránt, mert ettől függ, hogy fenntartható módon bánunk-e a tóval és nem használjuk-e túl erőforrásait
A nagy tavaink legégetőbb vízgazdálkodási kihívásairól Láng István, az OVF főigazgatója beszélt. Mint kifejtette, tavaink természetes öregedésével „ökoszisztéma szolgáltatásuk” is csökkenni fog. Mindezek miatt a jövőben a beavatkozásokat (pl. kotrás, vízvisszatartás, vízpótlás) a szélsőséges helyzetek fogják kiváltani, elhúzódó szakmai vitákra kell számítani, mert a rekreációs és a természetvédelmi igények közti konfliktusok tovább erősödnek.
Magyarország klíma-adaptációs lehetőséget és stratégiáját Deli Daniella, az Energiaügyi Minisztérium klímapolitikáért felelős helyettes államtitkára ismertette.
A BFT munkaszervezetének igazgatója, Molnár Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a Balaton kiemelt térségben az éghajlatváltozás hatásai fokozottan jelentkeznek. Álláspontja szerint mielőbb ki kell dolgoztatni a tó vízmennyiségének műszaki beavatkozással történő pótlási tervét egy esetleges kedvezőtlenebb környezeti állapot orvosolására.
Több előadó elemezte a vízmennyiség mért és várható alakulását, az élővilágra gyakorolt hatásokat, illetve mérlegelték a vízpótlási lehetőségeket és azok lehetséges hatásait. Megállapították, hogy nagy tavaink eredeti ökológiai állapota sokféle helyi és globális emberi beavatkozás, átalakítás, rombolás miatt megbomlott, új korszakba léptünk át.
Figyelmeztető jelek
Varga György, OVF kiemelt vízrajzi referens és Kravinszkaja Gabriella a balatoni vízügyi kirendeltség vezetője arra hívták fel a figyelmet, hogy a sekély tavak – így valamennyi hazai nagy tavunk – mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban rendkívül érzékenyek a környezeti változásokra. A Balaton esetében több mint egy évszázada, 1921-től rendelkezünk vízmérlegekkel. A 2000. év előtt még soha nem fordult elő annyira szélsőséges vízháztartási helyzet, mint a 2000-2022 közötti időszakban, amikor 9 (kilenc!) évben volt negatív előjelű a természetes vízkészlet-változás évi összege, vagyis kevesebb volt a tóra hulló csapadék és a hozzáfolyás, mint amekkora a természeti tényezők által meghatározott kiadás, a párolgás. Gyakoribbá váltak a szélsőséges vízháztartási helyzetek, erősödött a vízháztartás deficitessége, romlott a vízcsere-aktivítás. Mindezek erősen figyelmeztető jelek.
Előnyös is lehet a vízpótlás hígító hatása
Somogyi Boglárka, a BLKI kutatócsoportvezetője Kovács Attilával és Vörös Lajossal végzett sokéves kutatásaik alapján beszélt arról, hogy a 2000-2003., 2019. és 2021. évi aszályos évek alacsony vízállása nem rontotta a Balaton nyíltvizének minőségét, és még a tó nyugati területeinek erős algásodása sem volt ahhoz köthető. Azonban felfedezték azt, hogy az elmúlt ötven évben a Balaton máris erőteljesen töményedett, összes ion koncentrációja (szalinitása) másfélszeresére nőtt. A kémiai változások között kiugró, hogy a magnézium-ion koncentráció megduplázódott, és kísérleteikkel azt igazolták, hogy ez a cianobaktériumok (régi nevükön kékalgák) szaporodásának kedvez. A Mura és a Dráva vízminősége korábban jobb, és a sókoncentrációjuk jelentősen alacsonyabb volt mint a Zaláé. Kísérleteik alapján a vízpótlás hígító hatása e folyókból előnyös lehetne a fitoplankton összetételére, ha vízminőségük romlását, különösen a foszforkoncentráció növekedését visszafordítanák. További kutatással kell tisztázni az okokat és lehetőségeket, ahogyan a szervetlen szén rendszer és a foszforháztartás összefüggéseit is.
Modellezés, inváziós fajok, medertárazás
Honti Márk, az ELKH és a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Kutatócsoport tudományos főmunkatársa elmondta, hogy az éghajlatváltozásnak mérhető és modellezhető hatásai vannak a Balatonon. Vízpótlás kellhet, 2040-2060 között alkalmanként, utána pedig viszonylag rendszeresen. A vízpótlás nem a szezonális ingadozások, hanem a többéves aszályok hatásainak tompítására szolgálhat.
Takács Péter, a BLKI tudományos főmunkatársa bemutatta azt, hogy az utóbbi évtizedekben vizeink egyre fokozódó melegedésével egyre jelentősebb számban jelennek meg idegenhonos növény és állatfajok a Kárpát-medence víztesteiben. Javaslatokat tett az inváziók hatásának mérséklésére.
Istvánovics Vera egyetemi tanárnak, az ELKH és a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Kutatócsoport tudományos tanácsadójának az volt az álláspontja, hogy a +120 cm-re emelt vízállás hozzájárult a 2019-es nagy algatömeg kialakulásához, és árt a nádasnak is. Szerinte nagy árat fizethetünk azért az illúzióért, hogy a túlzottan alacsony jövőbeli vízállásokat medertározással megelőzhetjük, mert annak a műszaki feltételei hiányoznak és azok megteremtése rendkívül drága. Így vízmennyiségi és vízminőségi szempontból is elkerülhetetlen egy kompromisszumos vízszintszabályozási rend kidolgozása és a Balaton vízpótlási lehetőségének biztosítása.
A robosztus parti építkezések hatása
Horváth Ákos, az Országos Meteorológiai Szolgálat Siófoki Viharjelző Obszervatórium vezetője szerint gyakoribbak lesznek a villám-árvizek, és emiatt növekszik a talajerózió és a Balatonba történő szerves anyag bemosódás, valamint nagyobb lehet az esélye az un. Medárd időszak csökkenésének, esetleg elmaradásának. Aláhúzta azt is, hogy a part közvetlen közelében az elmúlt években megfigyelhető robosztus építkezések jelentősen befolyásolják a mikroklíma alakulását, a Balaton lokális időjárását meghatározó tavi szél járását, valamint a- helyi hőmérsékleti és nedvességi viszonyok alakulását.
Sürgető a kidolgozása a vízpótlási lehetőségeknek
Az előadások összegzéseként Erős Tibor, a BLKI igazgatója kiemelte, a jelenlevő szakértők mind egyetértettek a vízpótlási forgatókönyvek sürgető kidolgozásában, mert a klíma szcenáriók szerint az előttünk álló évszázadban többször is előfordulhatnak kritikusan alacsony vízállások a tavon.