Lipták Gábor (1912–1985) balatonfüredi háza egyfajta különleges irodalmi szalonként működött az 1950-es évektől.Szinte az egész magyar írótársadalom megfordult ott, természetesen a korszak besúgói is, akik jelentéseket gyártottak az ott zajló rendkívül színes kulturális életről.
Sok feljegyzés, visszaemlékezés és természetesen maga a házigazda, Lipták Gábor Nyitott kapu című visszaemlékező könyve is pontosan rögzítette a jó hangulatú találkozókat – olvasható dr Kovács Emőke írásában, mely a zaol.hu oldalon jelent meg. Palotai Erzsi írónő így jellemezte a házat:
„A régi irodalmi szalonokkal ellentétben itt nem hívják meg a vendégeket, azok maguktól jelentkeznek, vagy egyszerűen csak beállítanak – van, aki összecsukható vaságyát is magával hozza, s miután órákon át hallgatott verseket, csodálta »a nyelv díszeinek és esélyeinek tiszta rendszerét«, a szomszéd szobában felállítja vaságyát, magára teríti felöltőjét, és lefekszik aludni… A költők »a világ ismeretlen törvényhozói«, örömest járnak a Lipták-házba, állandó lelki készenlétre találnak ott. A kultúrtörténész házigazda egyébként a Balaton-felvidék egyik legjobb ismerője és krónikása, »írói jelentéseket« készít a Balaton környékéről, halászok, szőlőmívesek munkájáról, pincemesterek, jégvágók, nádazók életéről – legendákat, mondákat, hiedelmeket ás elő, és hagyományoz a jövőnek, tájat és történelmet elevenít meg könyveiben. Tizenöt kötet jelzi ismeretterjesztő munkáját…”
Lipták Gábor író és felesége, Gyapai Piroska a feleség szüleinek házában telepedett le a második világháború végén. Bár Lipták ide vonult kényszerűen vissza, a hosszú évek során sajátos világot építettek itt ki. Mindemellett Lipták e vidék történeti, kultúrtörténeti érdekességeinek, mondáinak hű rögzítője lett. Vérbeli balatonivá vált, ahogy ő fogalmazott: „Létünk lényeges fenntartó eleme volt a Balaton…”
A házban megfordult Déry Tibor, Illyés Gyula, Németh László, Örkény István, Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Weöres Sándor, Bernáth Aurél, Borsos Miklós, Egry József és még sokan mások.
Tüskés Tibor így idézte fel a találkozókat:
„Többnyire nyáron, Fenyvesről, a déli partról érkeztünk, Földvárról vagy Siófokról hajóval keltünk át a Balatonon, és ugyancsak hajóval tértünk vissza. Jártam Füreden Fodor Andrásékkal, akik Fonyódon töltötték a nyarat, találkoztam a házban Keresztury Dezsővel, Gál Istvánnal, Bodosi Györggyel, készült rádióinterjú fülem hallatára és szemem láttára a ház kertjében Illyés Gyulával, Borsos Miklóssal, Takáts Gyulával. Lipták szállást adott a Balatonhoz látogató pesti íróknak, rádiósoknak, üzenetet közvetített a Tihanyban és Füreden letelepült írók, Illyés, Németh, Passuth és Déry között, korábban a szívkórház betegeit, Szabó Lőrincet, Kodolányit gyámolította… Nagy helyismerete is biztos bázis volt a vendég számára. Egy alkalommal épp Sőtér István érkezett Pestről autóval: pontos hírrel várták már, hogy melyik Balaton-felvidéki faluban milyen parasztbútorokat talál. Máskor a Füreden vásároló Németh Ella tette be a csomagját. Keresztury Dezső okkal nevezte Lipták füredi házát a magyar írók balatoni rendező-pályaudvarának.”
A sajátos hangulatú ház falait népművészeti tárgyak, értékes rajzok, festmények, a művészbarátok alkotásai díszítették. Szabó Lőrinc nagy versciklusát, A huszonhatodik év címűt itt fejezte be, Örkény István itt írta meg a Tótékat. Napjainkban fordítóházként működik az egykoron legendás helyszín, amely örökre beírta magát a magyar irodalom és a Balaton történetébe.