Ma kirándulók járnak az erdőben megbúvó romok mellett, ott, ahol évtizedekkel ezelőtt még fegyveres őrök strázsáltak. A badacsonyi kényszermunkatábor rabszállásának falai sötét titkokat, kőfejtésre kényszerített foglyok emlékét őrzik – írja a veol.hu.
A Badacsony történetéhez nemcsak a szőlőművelés és a balatoni turizmus, hanem az évtizedeken át zajló ipari kőfejtés is hozzátartozik. A heygből mintegy 12 millió tonna követ termeltek ki, amely kis híján a Haláp sorsára jutott. A bányászat történetének azonban van egy kevésbé ismert, sötét fejezete is: 1949 és 1954 között itt működött a badacsonyi kényszermunkatábor.
Szögesdróttal vették körül a badacsonyi kényszermunkatábort
1949 tavaszán a Badacsony egyik régi kőfejtőjének 70–80 méter magas sziklafalai alatt internálótábort alakítottak ki. Kalmár László helytörténész a Badacsony című helyi lap 2011. novemberi számában megjelent, Rabok a bányában című írásában részletesen bemutatta a tábor működését.
Kalmár szerint egy elhagyott bányászlakásban rendezték be az irodát, a raktárt és az őrség helyiségeit.
- Mellé egy lapos tetejű, L alakú, börtönszerű épületet emeltek, amelybe a foglyokat zsúfolták.
- A badacsonyi rabszállást szögesdróttal kerítették körbe, és fegyveres őrök felügyelték.
Az első foglyok internáltak voltak, akiket a Rákosi-diktatúra politikai vagy társadalmi szempontból veszélyesnek ítélt. Sokan bírósági tárgyalás és ítélet nélkül kerültek a táborba, így azt sem tudhatták, mikor szabadulhatnak. 1951-től elsősorban az Alföldről elhurcolt, kuláknak minősített gazdákat dolgoztattak itt. Kalmár gyűjtése szerint a táborba kerülhetett az is, aki nem teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét, engedély nélkül vágott le egy állatot, vagy külföldi rokoni kapcsolatai miatt vált gyanússá.
A későbbiekben politikailag megbízhatatlannak minősített fiatal katonákat, úgynevezett munkaszolgálatosokat vezényeltek a bányába.
Hajnali négytől dolgoztak a badacsonyi kőfejtőben
A foglyok szállása és munkahelye nem ugyanott volt. A rabokat a hegy túloldalán működő, tördemici kőfejtőbe kísérték, ahol civil bányászok mellett végezték a nehéz fizikai munkát. A későbbi, mintegy nyolcvanfős munkaszolgálatos csoport két műszakban dolgozott: az egyik hajnali négytől délig, a másik déltől este nyolcig. A 312 méteres magasságban fekvő kőfejtőben követ raktak a csillékbe, illetve a megrakott csilléket mozgatták.
1953-ban megkezdődött a tábor felszámolása
Sztálin halála és Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése után, 1953-ban enyhülés kezdődött Magyarországon. A kormány megszüntette az internálás intézményét, ám a táborok felszámolása nem egyik napról a másikra történt. A badacsonyi munkatábor 1954-ig működött: a helyszínen 2004-ben elhelyezett emléktábla szerint az év őszén számolták fel végleg.
A badacsonyi munkatábor történetéről kevés eredeti irat maradt fenn. Jelentőségét mutatja ugyanakkor, hogy a Szabad Európa Rádió már egy 1951-es, menekültek beszámolóiból készült összeállításában említette a badacsonytomaji kőbányát. A Blinken OSA Archivum 2024-es kutatása a fennmaradt dokumentumok és visszaemlékezések segítségével igyekezett rekonstruálni a tábor működését. A források között szerepel Stirling György író Megalázott nemzedékek című könyve is, amelyben saját badacsonyi fogságát idézte fel.
A természet azóta visszahódította a területet, a fák és bokrok között megbúvó romok mellett emléktábla őrzi az ott raboskodók emlékét. A helyszín a Tűzgyűrű tanösvényen is felkereshető. A mintegy 4,6 kilométeres útvonal a Rózsakő parkolótól indul, és a Badacsony több természeti és történelmi látnivalóját érinti. Badacsonytomaj felől a Szent István-kápolnától induló sárga jelzésen, majd a piros T jelzésű tanösvényen is megközelíthetők a romok – írja afotókat is közlő veol.hu.