Ma a lelki szegénység az ínség (siofoki-hirek.hu)

Jövőre lesz harminc éve, hogy Siófokra hívta az akkori városvezetés a ferences szegénygondozó nővéreket. Idén a járványhelyzet a nővérek számára is több új feladatot hozott. Sokan hirtelen elvesztették az állásukat, és napi szinten fordultak hozzájuk tartós élelmiszerért, tisztasági csomagért. Idősek, betegek is segítségre szorultak akár a bevásárlás, akár a gyógyszerek kiváltása terén. A tavaszi időszakban megmozdultak, összefogtak az emberek, vállalkozások; több önkéntes felajánlás érkezett. A nővérek hetente háromszor kapnak például kenyeret és pékárut a Royal pékségből, ezt is a rászoruló embereknek osztják ki – írja a siofoki-hirek.hu. 

Magyarországon 70 éve, az 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelettel a rendházak kapui bezárultak, a szerzetesek működését megszüntették. A szétszóratáskor az országban 72 helyen végeztek szerzetesrendek szegénygondozást, ebből 43 házban dolgoztak ferences szegénygondozó nővérek. Az újrarendeződés után Siófokra 1991-ben az akkori városvezetés hívta meg a ferences nővéreket; ketten kezdték meg a munkát, Mária Manfréda és Mária Ilona, akik kezdetben még a plébánián laktak. Feladatuk környezettanulmány-készítés, házi gondozás és 1992-től a városi ingyenkonyha ellátása volt. Jelenlegi házukat két és fél év után kapták az önkormányzattól, mellyel máig nagyon jó a kapcsolatunk. Szerződésben foglaltak szerint végzik apostoli munkájukat, amit közösségi szinten szolgálatként végeznek akár itt Siófokon, akár máshol csendes jelenlétükkel a rászorulók, szegények, betegek, elhagyatottak között.

1993 decemberében költöztek a nővérek a Kele utcába, a létszám változó, néha hárman, néha négyen dolgoztak együtt. Engedélyt kaptak az oltáriszentség őrzésére, kápolnájukat 1995-ben szentelte Balás Béla megyéspüspök, ugyanebben az évben készült el a lourdes-i barlang, történt meg a keresztfa megáldása, majd ekkoriban adományozta a harangot a Bakonyi házaspár. Jelenleg négyen teljesítenek szolgálatot Siófokon. „A rendelkezésre állás, az ítélkezés nélküli meghallgatás, az észrevétlen segítség mind arra szolgálnak, hogy terjedhessen Isten országa”.

…mint Teréz anya

Ivácson Mária Rita nővér gyergyóremetei születésű és közel 30 éve szolgál a rendben. „A 70-es években az idős nővéreknek civil ruhában kellett dolgozniuk a megélhetésükért, sokan kimentek Ausztriába, hogy tudjanak közösségi életet élni, hiszen ott nem volt diktatúra. Az én képzésem Esztergomban indult, majd Ausztriában folytatódott. Első fogadalmam után onnan helyeztek át Magyarországra, ahol a 90-es években indult újra a ferences szegénygondozó nővérek tevékenysége. Az újraindulás küszöbén, alig, hogy az idősek újra felöltötték a szerzetesi ruhát, a szerzetesi életet újrakezdték, fogadtak engem, mint friss jelentkezőt. Mindenképpen ferences szerettem volna lenni, olyan közösséget kerestem, akik a szegényekkel foglalkoznak, mint Teréz anya. 1996-ban az örökfogadalmam után kerültem ide először”.

Siófokon kezdetben a családsegítővel szoros együttműködésben dolgoztak a nővérek, és az elsődleges feladat az volt, hogy felismerjék, ki az, aki valóban rászoruló, és miben szenved hiányt. Napjainkra mások lettek a társadalmi, szociális körülmények, más igények vannak. „Ma az elmagányosodott, magára maradt, lelki ínségben szenvedő emberekről alig tud valaki – folytatta Mária Rita. – Sokkal nehezebb ezt felderíteni, mint amikor valaki pusztán anyagi segítségre szorul. Míg régen a nővérek meszeltek, poloskát irtottak a szegényeknél, társadalmi szegénység, nyomor volt, ma a lelki szegénység sokkal nagyobb ínség. Napjainkban gyakoribbak a gyerekeket egyedül nevelő szülők is, és segítünk akkor is, ha valaki elveszíti a munkahelyét, nem tudja fizetni a számláit, és kikapcsolják a gázt vagy a villanyt”.

A teljes cikk a ferences szegénygondozó nővérekről itt olvasható.