Létezik-e “art deco” a Balatonnál? (welovebalaton.hu)

Az urbánus építészetből ismert art deco  kevésbé éreztette hatását a Balaton-parton. Persze a formavilág fellelhető egy-egy épületen, villán, de a két háború közti szerényebb építkezések nem tették lehetővé a reprezentatív stílusirányzat érdemi kibontakozását. A tó körül ugyanakkor rengeteg nyaralóba, templomba és más épületbe oltották bele a két világháború közötti dekoratív korstílust. 

Az elmúlt években nyaralásai közben belebotlott modernista (Bauhaus-/De Stijl-hatású), áramvonalas és art deco részletű épületekbe, de karakteres art deco épülettel nem találkozott a térségben – mondta a welovebalaton.hu-nak a korszak építészetének nagy rajongója, Bolla Zoltán. Szerinte Magyarországon  azért nem alakult ki általános art deco építészet az 1920-as évek végén, mert Trianon után a nagypolgárság vesztett a gazdasági erejéből,  másrészt akkoriban a nyaralóépítészetnél elterjedt az egyszerűség, a puritán berendezettség.

Kiemelte, sok korabeli modern, nyomokban art decót is tartalmazó épületet ma már fel sem ismernénk, nehéz lenne azonosítani, még a meglévő korabeli fotók segítségével is. „Ki tudja, hogy az elmúlt 70 évben milyen pusztítások és átalakítások zajlottak a nyaralóépítészetben?” – tette fel a költői kérdést.

Kovács Dániel művészettörténész, a Kortárs Építészeti Központ kurátora megjegyezte, az art deco kifejezés használatáról nincs szakmai összhang. Azt állítja, ő hajlamos „az oldottabb, finomabb modernista épületeket is ide sorolni”, míg mások inkább „az olaszországi, a német vagy a skandináv modernizmus hatásait hangsúlyozzák” ezeknél. A francia vagy az amerikai art deco biztos nem jelent meg a Balatonnál szerinte, de ha elfogadunk egy tágabb stílusértelmezést, amibe bizonyos formai jegyek, viselkedés- és gondolkodásmódok, ihletések és források tartoznak, akkor persze a Balaton mentén is megjelennek art deco stílusjegyeket viselő épületek.

Kifejtette: a Balaton jelentős fejlesztése indult be Trianon után, a 20-as évektől. Programszerűségre volt szándék, de inkább egyéni érdekek mentén zajlott mindez. Az art deco is inkább magánépítkezéseken jelent meg. Ezek azért jellemzően nem élvonalbeli épületek, provinciális, kedves emlékei a korszaknak inkább, amelyek jelentős része mára eltűnt vagy elvesztette a jellegzetességeit – tette hozzá. Kovács szerint fontos lenne a Balatonnál is minden korszakból megőrizni bizonyos reprezentatív emlékeket, így értelemszerűen a két világháború közötti periódus is megérdemelné egyes emlékek eredeti formában való fenntartását, megújítását.

Wettstein Domonkos, a BME Urbanisztika Tanszékének adjunktusa, építész kutatója is megerősítette a fenti két véleményt: „az urbánus építészetből ismert art deco valóban kevésbé éreztette hatását a Balaton-parton”. Hozzátette: Ebben az időszakban a gazdasági válságok hatásaiból és az építtetők társadalmi státuszából adódóan még csak kevés olyan nagyobb, reprezentatív épület készült el, ahol ez az irányzat kiteljesedhetett volna.

Hozzátette: mindemellett a balatoni építészetben mindig is volt egyfajta távolságtartás az urbánus stílusirányzatoktól. A nyaralók építései is inkább a táji karaktert vagy a modern építészet egyszerű vonalát követték. Wettstein szerint a tópart könnyed életvitele nem állt összhangban a városias építészet nehézkes reprezentatív formáival.

Amik elkészültek, azok gyakran villák voltak, amik naiv, stilizált formában nyúltak csak az art deco eszközeihez. Az építtetők urbánus stílusirányzatokhoz kötődő személyes ízlése tükröződik ezeken a villákon, de ezek nem mérhetők össze a nagyvárosi art deco épületekkel – se funkcióban, se formavilágban. Nagyobb középületeknél premodern karakter megjelenhetett. Wettstein szerint érdemes lenne azokat az épületeket védetté tenni, amelyek a korszak karakteres formáit tükrözik még ma is.