1950-től több mint fél évszázadon keresztül a tapolcai laktanya a Magyar Honvédség kiképző központja volt. A békeidős sorkatonai szolgálat eltörlése miatt 2006-ban bezárták, egy nemrég készült felvételen pedig az látható, hogy lassan az enyészeté lesznek az épületek.
Tapolca igazi katonavárosként fontos szerepet játszott hosszú évtizedeken át a magyar honvédség és a néphadsereg történetében. A tapolcai laktanya elődje, a 38. Lövészezred, 1950-ben alakult meg Veszprémben, majd 1951-ben Tapolcára települt – írja a veol.hu.
Fő feladata kezdetben a sorkatonák és tartalékosok kiképzése volt. Az 1950-es években több átszervezésen ment keresztül. A haderőfejlesztés során 1987-ben az ezredből harckocsi dandár alakult, amely 4 harckocsi zászlóaljból, 1 gépesített lövész zászlóaljból és 1 önjáró tüzérosztályból állt. 1990-ben a dandár Kinizsi Pál nevét vette fel, és Tapolca várostól új csapatzászlót kapott. 1995-ben a dandár kiképző dandárrá alakult, majd 1997-ben megalakult a Dunántúli Kiképző Központ, amely Tapolcán működött tovább. Ez volt az első szervezet, amely a Magyar Honvédség új rendszerű, 180 órás alapkiképzését bevezette. A központ 1997-ben érte el teljes készenlétét, és több mint 5000 főből állt. 2000-ben a honvédelmi miniszter döntése alapján létrejött a Tapolcai Kiképző Központ, a Dunántúli Kiképző Központ megszűnésével.
Az új szervezet 2400 fős állománnyal működött, több kiképző zászlóaljjal. 2000 után több átszervezés történt, a központ létszáma csökkent, de továbbra is több tízezer katona kiképzését végezte, valamint részt vett árvízvédelmi feladatokban is. A tapolcai helyőrség utolsó munkanapja 2005. december 31-én volt, 2006 január elsejével a helyi kiképzőközpontot felszámolták. Azóta az egykor virágzó helyőrség lassan az enyészeté: kitört ablakok, omladozó falak és benőtt udvarok árulkodnak a múltról. Pedig voltak tervek a terület hasznosítására, ám ezek mind kudarcba fulladtak.