Hosszú cikk jelent meg a Pesti Srácok nevű internetes oldalon a balatoni behúzós, bojlis pontyhorgászatról, annak környezetre gyakorolt hatásáról, a tavaszi pontyelhullásokról, a nagylétszámú pontyfogó versenyekről. Az írásban a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) álláspontja is megjelenik.
„A ponty tavaszi pusztulása sajnos évek óta országos jelenség, oka egy pontyspecifikus betegség, amely a horgászati tevékenységtől független (…) A tömeges elhullást emellett azért sem okozhatta az IBCC, mert az elhullások már a verseny előtt elkezdődtek, mert az elhullások országosan számos vizünkben történnek, és mert az őszi ugyanilyen balatoni pontyfogó versenyek (pl. NBBH) időszakában nincsenek elhullások. Tehát a tömeges elhullást nem az IBCC okozza, hanem az esemény egyszerűen szerencsétlenül egybeesik a pontyelhullás időszakával” – írta a BLKI.
Az intézet szerint a táplálék-összetétel kétségkívül jelentős hatással van a halak testösszetételére és húsminőségére (ideértve természetesen az ízt is). Tényként kezelik azt is, hogy a balatoni ponty- és keszegállomány nagy mennyiségben fogyaszt etetőanyagot.
„Ugyanakkor táplálékuk döntő részét még mindig a természetes táplálékok alkotják, így az etetőanyag-használat jelenlegi mértéke nem okozhat romlást a balatoni halak húsminőségében. Ugyanígy, ha egyes etetőanyagok nem fedezik teljes mértékben a halak aminosav- vagy zsírsavigényét, a mellette fogyasztott nagy mennyiségű természetes táplálék kompenzálja azt. Kisebb, intenzíven horgászott vizek esetében az etetőanyagok viszont valóban fő táplálékai lehetnek a halaknak. Az intézetünk kutatási területén kívül esik a balatoni halállomány gasztronómiai értékének nyomon követése; az általános vélekedés azonban továbbra is egyértelműen igazolja a balatoni halak kimagasló húsminőségét” – nyugtatták meg a halfogyasztókat.
A BLKI szerint ökológiai szempontból a behúzós horgászat hatása nem tér el lényegesen más, etetőanyag-használattal járó horgászati módszer hatásától.
„Az ökológiai hatást itt is elsősorban az etetőanyag-használat mértékétől függő tápanyagbevitel, és a kifogott és elvitt halak mennyisége befolyásolja. A versenyhorgászat e két szempontból eltér a „szokásos” horgászattól, mert gyakran jóval nagyobb az egy horgász által egy nap alatt bejutatott etetőanyag mennyisége, valamint ilyen eseményeken minden halat vissza kell ereszteni a vízbe, és így nem történik halhús formájában tápanyagkivétel a vízből, amely ellensúlyozhatná az etetőanyagok hatását. Tehát versenyhorgászat során általában nagyobb az egységnyi horgászati időre jutó tápanyag terhelése a víznek. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a problémát felismerve az etetőanyaghasználatot már számos verseny szervezői igyekeznek korlátozni; így például a Balatonon is” – fogalmazott a BLKI.
Nem üti meg a szórványos szintet sem a halelhullás
A Pesti Srácok által közzétett cikkben megszólal Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója is, aki a balatoni, leginkább tavasszal jelentkező pontyelhullásokkal kapcsolatban a következőket írta:
„Szórványos mértékű elhullásról akkor beszélünk, ha egy vízterületen az egy fajból származó tetemek száma az 1 db/hektárt eléri. (Csak a szemléltetés kedvéért: ha egy átlagos méretű 10 hektáros horgásztavon bekövetkezik ilyen mértékű elhullás, tehát 10 db elpusztult halat találnak, legyintenek rá, vagy sokszor észre sem veszik.) Ez a szórványos szint a Balaton és vízrendszere esetében 63.000 db elhullott egyed esetén lenne kijelenthető. Egy bizonyos ponton megjelenő több tetem nagy vízfelületről sodródik össze, az aktuális szél- és áramlási viszonyoknak megfelelően. Így természetes, hogy egy nádöbölben, mólószárnyak mentén, csatornákon egy helyen több pontytetemet is találunk, míg esetleg kilométer hosszan csak egy-egy tetem tűnik fel, vagy annyi sem”.
Szári Zsolt egy táblázatot is mellékelt, amelyből kiderül, hogy 2015 óta hogyan alakult a begyűjtött tetemek száma.
2015 – 240 db
2016 – 2835 db
2017 – 1601 db
2018 – 3353 db
2019 – 5124 db
2020 – 1617 db
2021 – 1113 db
2022 – 3817 db
2023 május 15-ig – 4008 db