Nincs a Balaton-parton olyan település, ahol külföldiek ne vettek volna ingatlant. Számukra a parttól 20–25 kilométer távolság is balatoninak számít. A magyarnarancs.hu körbejárta a tavat, ingatlanosokat és tulajdonosokat kérdezett a szomszédi viszonyokról.
Magyarkeszi nem tóparti település, már Tolna megyében van, Siófoktól 35 kilométernyire. Annak a német tulajnak a házát mutatják a helyiek, aki éppen nincs ott, de van egy embere, aki szép summáért eteti az itt hagyott kutyát. Jól karbantartott, tüchtig porta. Nem véletlen, hogy a „német tulajtól” kifejezés értéknövelő minőségjelző lett az ingatlanhirdetések között.
„Talán azért, mert a németek jellemzően nem adják el a megvásárolt ingatlanukat. Legfeljebb akkor, ha például a házaspár egyik tagja megbetegszik. Akkor visszamennek a német egészségügyi ellátáshoz, és eladják az itteni ingatlant” – tájékoztat egy siófoki ingatlaniroda munkatársa. Azt is elmondta, hogy a legérdekesebb ügyfele egy szaúdi vásárló volt, aki egy teljesen jellegtelen, olcsó kis házat vett Balatonföldváron, érthetetlen célból, mert egyszer sem járt ott.
Ennek egyik oka a nosztalgia. Amíg volt NDK és NSZK, a keletnémetek Magyarországra utazhattak, de nyugatra nem, a nyugatnémetek pedig nem akartak keletnémet területre menni, ezért itt találkoztak a szétszakadt családok. Voltak évtizedekig itt nyaralók, akik, amikor már lehetővé vált, ingatlant vettek a szép emlékű balatoni helyeken.
Egy másik megkérdezett siófoki ingatlaniroda szerint körülbelül 10 százalék a külföldi vásárlók aránya, elsősorban németek keresnek nagyobb telken lévő vidéki házakat a 20–30 millió forintos ársávban. Nekik nem számít a tótól való távolság, megszokták, hogy otthon is messzebb kell autózni például a munkahelyre vagy a jobb bevásárlási lehetőségekért. Nekik a nyugalom fontos. Szeretik a régebbi építésű sváb házakat. Jellemzően nyugdíjasok, nem az ötvenesek, hanem a jó kondiban levő hatvanasok jönnek. Többen közülük többlaki életet élnek, például Spanyolországban is van ingatlanuk. Olyan is akad, aki teljesen felszámolta a németországi életét és ideköltözött. A cégnél külön német nyelvű referens is van már. A 90-es években itt ingatlant vásárló külföldieknél most van a generációváltás: az örökösök szeretnének szabadulni a magyarországi ingatlantól, mert már messze van nekik, vagy egyáltalán nem érdekli őket a környék; így a külföldiek, bár kis számban, az eladói oldalon is megjelennek.
Siófokról indulunk, délnyugat felé. A tóparti településeken számos külföldi ingatlantulajdonost ismerünk, ezért messzebb megyünk. Kerekinek, Kőröshegynek, Bálványosnak, Karádnak, Látránynak is vannak német lakói a kisboltoknál megkérdezett helybeliek szerint, mutatják is a portákat, hogy ez is németé, meg az is. Ez egyébként ránézésre is látszik, valahogy rendezettebbek a szomszédokéinál. Lengyeltótiban megtudjuk továbbá, hogy olyan rendes a német szomszéd, hogy hozott a gyereknek szülinapjára echte Bayern München-pólót.
Nikla 30 kilométerre van a Balaton-parttól. A Berzsenyi-emlékházat akartuk útba ejteni, amely a netes források szerint nyitva van, a valóságban azonban nincs, építőmunkások dolgoznak a novemberi átadóra. Fülöpné Kesztyűs Ágota polgármestertől a bebocsátás mellett arról is érdeklődtünk, mennyire jellemző, hogy külföldiek ingatlant vesznek a községben. Szerinte sok németnek van ingatlana. Örülnek az ingatlanvásárlóknak, mert így legalább nem pusztulnak az elöregedő község házai.
A községben egyébként az egyetlen nyitva talált vendéglátóipari egység az Il Vagabondo étterem, de az olasz név ellenére németek a tulajok. Nem messze, két házon is német „eladó” feliratot látunk. Az egyik egy emeletes, többgenerációs építmény, a másik igazi gyöngyszem, helyi védelem alatt álló, szépen rendbe hozott épület: Habsburg-sárga vakolat, hatalmas kert. Szóba elegyedünk a szembe szomszéddal, aki elmondja, hogy a német tulajdonosnak máshogy alakult az élete, megválna a háztól, amelynek az előnye az, hogy rendbe van hozva, a hátránya, hogy az ember a kert rabszolgája lesz, olyan sokat kell füvet nyírni. Éppen ezt a házat fotózzuk, és folytatnánk az utat, amikor utánunk szalad valaki, hogy a sárga ház melletti is eladó, az is németé, kisebb a kertje, hátha az jobban tetszik.
A közeli Marcaliban nagy német elektronikai cég működik, de a munkatársak jellemzően bérelt ingatlanokban laknak. A közeli Kelevízen viszont alkalmi vételként hirdetnek „német tulajdonostól” 150 négyzetméteres, ötszobás házat 30 millióért.
Kicsit nyugatabbra Somogysimonyi arról nevezetes, hogy lakóinak a 80 százaléka német. Kum Ilona polgármesternek sikerült megtartani a posztját, bár a nulla iparűzési adó miatt ez vonzó volt néhány pesti embernek is, akik cégeket jelentettek be lakatlan ingatlanokba, és egyikük nyomulni kezdett a polgármesteri posztra is.
A cikk folytatása ITT érhető el.