Kotsis Iván tehát balatoni tevékenységének első időszakában az északi parton volt aktívabb és jelentős hatással volt a partszakasz építészetére. Épületei közül több még a mai napig fellelhető, igaz jelentős átalakításokkal. A harmincas évektől déli parti tevékenysége is megerősödik, ekkor készülnek el balatonboglári nagyobb középületei, a római katolikus templom és a plébánia épülete valamint, a kultúrház, amely a lengyel menekültek számára iskolaként működött a háború idején.
A limnológiai intézettel egyidőben Kotsis Iván tervei szerint készült el a hajóállomás Új-Tihanyban, azaz a tihanyi rév ma is álló épülete (1927). A kőburkolatos, szimmetrikus tömegelrendezésű épület ma is eredeti formájában áll az autófelhajtó út mellett. A révkikötőben az épülettel szemközt állt egy toronyszerű elektromos transzformátor állomás is, amely szintén Kotsis Iván tervei szerint készült el – olvasható Kotsis Iván írásában, mely az Építész Fórumon jelent meg.
Ezt követően még két épületet is tervezett a révkikötő környékére. Bár a nagyvonalú szálloda terve végül nem épült meg (1929), egy kisebb léptékű diák nyaralótelep terve megvalósult. A KISOK üdülő a Kenderföldek terület szélén épült fel 1931-ben. Igaz, a szimmetrikusan elhelyezett három tömegből csak kettő valósult meg. Az üdülőt a háború után államosították, előbb a veterán partizánok, majd a külügyminisztérium használta. Később jelentősen átépítették.
Másik nagyobb üdülőépülete Balatonfüreden épült fel és még ma is megtalálható, bár a fák között elrejtve, elzárt területen található. A Magyar Királyi Csendőrség Gyógyháza 1928-ban készült el.
A húszas évek végén, a harmincas évek elején Kotsis több nyaralót is megtervezett, miközben a balatoni nyaralótervezés elveit mintatervek formájában publikálta. 1928-ban Sámy Sándor részére Tihany fürdőtelepén tervezett nyaralót. Az apátság alatti hajóállomás közelében felépített villa az egyik első volt a hegyoldalban, az archív felvételeken jól kirajzolódik a tömege. Az épület szerkesztésében és részletképzésében még érződik az olasz neoreneszánsz hatása, de Kotsis már egyre inkább kezdi kibontakoztatni a korszerű nyaralótervezésről vallott elveit. Nyaralóépítészetének szintézise az 1934-ben elkészült kenesei Kresz-villa. Ma már kevésbé ismert, pedig Akarattyán (a tervezés idején még Keneséhez tartozó területen) ma is áll az épület, melyet a német Baumeister folyóirat is leközölt. A terveket Kresz Károly részére készítette el, aki Kenesén a Székesfővárosi Tisztviselők Üdülőtelepe mellett vásárolt telket. A területet ekkor nyitották meg az új telekvásárlók előtt, korábban ugyanis csak a tisztviselők szervezett üdültetését kívánták biztosítani.
Nyaraló tervei közül Széplakon 1937-ben felépült a Vizy Marianne számára tervezett minimális alapterületű hétvégi ház, majd a negyvenes években, a háborús front megérkezése előtt, az építőanyag és munkaerőhiány nehézségei közt Szemesen még elkészült a Mátyásfalvy-nyaraló (1942).
A boglári Jankovich-telepre 1935-ben tervezett kápolnája ugyanakkor nem valósult meg. A terv Weichinger Károly balatonőszödi kápolnájához hasonlóan az archetipikus formát egyszerű, letisztult tömegformában fogalmazta volna meg. Helyette egy erdélyi templomforma átirata valósult meg a Balaton-parton.
A Balatoni Intéző Bizottságban végzett munkásságában is az életformához és a klímához igazodó önálló üdülőhelyi karaktert propagálta. Épületeivel egy sajátos, a tájegység adottságaihoz és a szezonális életformához alkalmazkodó regionális építészetet alakított ki, bár ezt a fogalmat ő maga publikációiban nem használta, csak „balatoni házak”-ként jellemezte terveit.
A háború után már nem vett részt a Balaton fejlesztésében, viszont egyetemi tanítványai, akik részt vettek az újjászervezett Balatoni Intéző Bizottság munkájában, sokszor hivatkoztak regionális szemléletére. Megvalósult épületeit áttekintve láthatjuk, hogy Kotsis nem tett különbséget északi és déli parti épületeinek karaktere közt, egy egységes balatoni építészetben gondolkozott.