Kőtenger: hogyan kerülhetett ennyi hatalmas szikla ugyanarra a helyre? (agroinform.hu)

A kőtenger első pillantásra úgy fest, mintha óriások szórták volna tele sziklákkal a tájat. A Balaton-felvidék ismert képződményei azonban természetes földtani folyamatok lenyomatai – írja az agroinform.hu.

Nem egyetlen hatalmas kőomlás nyoma

A kőtenger elnevezés könnyen megtévesztő lehet. A látvány alapján akár azt is hihetnénk, hogy egy régi vulkánkitörés vagy óriási földcsuszamlás hordott össze több száz szikladarabot ugyanarra a helyre. A valóság ennél lassabb, de legalább ennyire látványos: a képződmények kialakulásában a kőzetek mállása, a csapadék, a hőmérséklet változása, valamint a felszíni vizek munkája is szerepet kapott.

A klasszikus kőtengerek esetében a felszín alatt vagy a felszínen található, ellenállóbb kőzettestek hosszú időn át dacolnak az időjárással. Körülöttük a puhább, finomabb anyag fokozatosan fellazul, majd a víz és a szél elszállítja. Ahogy a kevésbé ellenálló rétegek eltűnnek, egyre több keményebb sziklatömb válik láthatóvá. Így jön létre az a különös táj, ahol a nagy kövek látszólag rendezetlenül hevernek egymás mellett.

Hogyan dolgozik a mállás?

A mállás nem egyik napról a másikra történik. Télen a repedésekbe beszivárgó víz megfagyhat, kitágulhat, és apránként feszítheti a kőzetet. Nyáron a felmelegedés, majd a lehűlés okoz térfogatváltozást. A csapadékvíz közben oldhatja vagy fellazíthatja a kőzet bizonyos ásványait, a növények gyökerei pedig a hajszálrepedésekbe is utat találhatnak.

Ez a folyamat idővel lekerekíti a sziklatömbök éleit, miközben a finomabb szemcsék leválnak róluk. A lepusztulás ezután elszállítja a málladékot, a keményebb darabok pedig a helyükön maradnak. A kőtenger tehát nem feltétlenül valódi „kőfolyás”, hanem sok esetben egy olyan felszín, amelyről a környező, puhább anyag eltűnt.
Hazai példa: a Szentbékkállai-kőtenger

Magyarország egyik legismertebb ilyen képződménye a Szentbékkállai-kőtenger a Káli-medencében, a Balaton-felvidéken. A terület jellegzetes sziklaformái a Pannon-tó egykori üledékeihez kapcsolódnak. Az úgynevezett kovásodás során a homokos üledék egyes részei keményebb, ellenállóbb kőzetté cementálódtak. A környező, lazább anyag későbbi lepusztulása után ezek a tömbök a felszínen maradtak.

A hely egyik legismertebb látványossága a Kelemen-kő, amelyet a látogatók gyakran „ingókőként” is emlegetnek. A nagy szikla különleges formája és elhelyezkedése miatt könnyű elképzelni, hogy bármelyik pillanatban megmozdul, valójában azonban a stabilitásáról nem a látvány, hanem a helyszíni körülmények döntenek. A kövekre felmászni ezért nem jó ötlet, még akkor sem, ha a fotó kedvéért csábítónak tűnik.
Salföldön is különleges sziklák várnak

A Balaton-felvidéken, Salföld környékén szintén találkozhatsz látványos, ellenálló homokkőtömbökkel és sziklaformákkal. Ezek a képződmények ugyanahhoz a tágabb földtani történethez kapcsolódnak, amely a Káli-medence több jellegzetes felszínformáját is létrehozta. A szél, a víz és a hőmérséklet ingadozása itt is lassan alakítja a kövek felszínét.

Fontos, hogy a „kőtenger” nem minden esetben ugyanazt a földtani folyamatot jelenti. A Velencei-hegység Pákozd és Sukoró környékén található ingókövei például gránitos kőzetek mállásával alakultak ki. Ott a gömbhéjas mállás és a környező anyag lepusztulása formálta a jellegzetes sziklatömböket. Ezeket ezért érdemes külön kezelni a Balaton-felvidék üledékes eredetű kőtengereitől.
Biztonságos kirándulás a sziklák között

A kőtengerek természetvédelmi és földtani értéket képviselnek, ezért kirándulás közben maradj a kijelölt útvonalakon, és figyeld a helyszíni táblákat. Eső után a kövek és a környező ösvények csúszóssá válhatnak, száraz időben pedig a laza törmelék miatt is könnyű megcsúszni. Stabil talpú túracipő sok kellemetlenségtől megóvhat – olvasható a portálon.