Vissza fogjuk még sírni a középkori pestisjárványokat: az emberiség az elmúlt évtizedekben mást sem tett, mint megágyazott az új vírusoknak és más kórokozóknak – mondja Jordán Ferenc. A hálózatkutató biológus szerint fogalmunk sincs, hogy a külön-külön mindig kimagyarázható emberi természetpusztítások összességében mikor borítják a bolygó rendszerét. Hogyan pusztulunk majd ki? Miért nem az számít, mennyi oxigént termel az őserdő? Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetét vezető tudós a Válasz Online kérésére rendet vág a klímavitában és elárulja azt is, kihalásra ítélt faj-e az akadémiai kutató Magyarországon.
– Kiderült nemrég, hogy az őserdő mégsem a Föld tüdeje. A hálózatkutató biológus szerint tehát ha ég, az „nem jó, de nem is tragikus”?
– Kik vagyunk mi, hogy megmondjuk, mi pusztulhat el? Nem lehet az őserdőről úgy beszélni, mintha mi építettük volna a kiskertünk végébe, hogy aztán egy szép napon arra ébredjünk: hülyeség volt, inkább mégis teniszpálya kellene oda. A végén oda jutunk, hogy a tengeri alga, a tajga és a trópusi őserdő verseng egymással az emberek kegyeiért, hogy melyikük tud több oxigént termelni.
– Emberek vagyunk, nyilván érdekel minket, honnan jön az oxigén.
– Első az alga, a második helyen a tűlevelű tajga végez, a trópusi őserdő bronzérmes.
– Oxigénügyben tehát nem vagyunk veszélyben?
– A tengerek még nem tudnak elégni, ez mondjuk nagy szerencsénk, mindenesetre az ottani élővilágot is pusztítjuk, talán éppen azt a legjobban.
– Az algákat?
– Épp ez a lényeg: nem kell célzottan az algákat pusztítanunk ahhoz, hogy végül gondatlanságból megöljük őket is. A mikroműanyagok zavarják az állati planktont és a halakat, ami visszahat rájuk. A tengeri plankton és a halak eszik az algát, tehát fönntartják a sokféleséget, nem engedik, hogy egy domináns algafaj elszaporodjon. Ha a halakat mind kifogjuk, akkor viszont a domináns elszaporodik, egyedül lesz.
A nagyinterjú folytatása itt olvasható.