Kék úton a Balaton-felvidéken (4. rész) – A Tagyon-hegytől Badacsonyig (turistamagazin.hu)

Egy négynapos vándorlás történetét közölte augusztus végétől kezdődően a Turistamagazin. A cikk írója a Balaton-felvidéki Kéktúra több mint 100 km-es útját járta be. A cikk sorozat első, második és harmadik részéből korábban már közzétettünk egy-egy részletet, íme egy kis ízelítő a 4. részből.

Fotó: Gulyas Attila/turistamagazin.hu

A tűzhányókkal körbevett Káli-medence varázslatos világával, mesebeli falvakkal és csodálatos panorámák élményével értük el kéktúránk utolsó kilométeréhez és egyben a szőlőbirodalom egyik Mekkájához.

Miután túrám utolsó (negyedik) napjára Attila is becsatlakozott, egészen új hangulatban folytatódott a kéktúra. A korábbi napokkal ellentétben volt kihez szólnom, és volt kivel megosztanom az élményt, amit ráadásul a Balaton-felvidék talán legszebb részén tehettem. Kora reggel megkezdett túránk a Káli-medence mediterrán vidéket idéző, tűzhányókkal övezett, hangulatos településekkel és páratlan geológiai érdekességekkel tűzdelt tájára vezetett.

A Tagyon-hegy szőlőit elhagyva, a Zánka feletti szakaszon már elő is bukkant a balatoni táj egyik legismertebb természeti képződménye, az égnek meredő, 337 méter magas Hegyes-tű. A megcsonkított hegy a bányászatnak köszönheti jellegzetes formáját, és ugyancsak a fejtés következtében tárulhat elénk a hegy lenyűgöző és európai viszonylatban is ritkaságnak számító belseje. A látványos képződmény a vulkáni kráterben megdermedt és a kihűlés folytán sokszögletű, függőleges oszlopokra vált lávafolyamnak köszönhető.

A Hegyes-tű megdermedt, sokszögletű és függőleges oszlopokra vált lávafolyama izgalmas látványt nyújt

A Hegyes-tűt manapság geológiai bemutatóhelyként, belépődíj ellenében lehet megcsodálni, de a páratlan látványért és a hegyről elénk táruló panorámáért mindenképpen érdemes ide legalább egyszer ellátogatni. Számunkra sem volt kérdéses, hogy a kék útról rövid kitérőt tegyünk erre az egyedi bazaltkúpra, ahol akár egy óránál is több időt lehet eltölteni, ha az ember nem csupán körbenézni, de informálódni is akar a kiállítótér és az információs táblák segítségével.

A Káli-medence és a tanúhegyek mediterrán vidéket idéző hangulatát nem csupán a magasból tapasztalhatjuk meg, kék utunk keresztül is vezet ezen a páratlan tájon, érintve Kővágóörs, Kékkút és Salföld jellegzetes településeit, amelyek jelentős népi építészeti értékekkel bírnak. Kővágóörs felé egy viszonylag hosszú és monoton útszakasz visz, melyet megszakítva egy kis letérővel, a kék romjelzéseket követve megszemlélhetjük az egykori Sóstókáli-templomromot. Mi ezúttal restek voltunk, de mint tudjuk, a rest kétszer fárad, tehát majd legközelebb fogunk ide kitérőt tenni.

A Hősök kútjánál találjuk a Kéktúra bélyegzőt

Kővágóörstől Kékútig aszfaltutas menetelésbe kezdtünk, amit lehet, hogy jobban élveztünk volna, ha kevésbé süt a nap, vagy mondjuk kerékpárral haladunk, de a beszélgetéssel sikerült elterelni a figyelmünket az aszfaltról visszaverődő tikkasztó hőségről. Szomjunkat a Kékkúti-forrás csillapította, ami manapság Theodora néven ismertebb. Beiktattunk egy frissítő cicamosdást is, majd végiggyalogoltunk Kékkút főutcáján.

Kiérve a faluból kisvártatva a Kütyüi-domb oldalában közelítettünk a Balaton egyik ékszerdobozának számító Salföldre. A település szélén álló híres Salföldi majorhoz érve megnéztük a tradicionális magyar háziállatfajtákat, a mezőgazdasági gépkiállítást, a fűszer- és gyógynövénykertet, valamint a népművészet legkülönbözőbb alkotásait, igaz, ez alkalommal kutyafuttában és csak a kerítésen kívülről, mert korábban már mindketten jártunk itt. Erőnket és időnket más élményekre tartogattuk.

A cikk folytatása itt található.