Kék úton a Balaton-felvidéken (2. rész) – Balatonalmáditól Balatonfüredig (turistamagazin.hu)

Egy négynapos vándorlás történetét közölte augusztus végétől kezdődően a Turistamagazin. A cikk írója a Balaton-felvidéki Kéktúra több mint 100 km-es útját járta be. A cikk sorozat első részéből korábban már közzétettünk egy részletet, következzen most egy kis ízelítő a második részből.

Balatonalmádi szállásomat a kora reggeli órákban hagytam el. A számlát már előző este kifizettem, hogy reggel ne kelljen ilyesmivel foglalkoznom. Kipihenve az előző nap fáradalmait és minden nyűgjét, bizakodva vágtam neki a napnak. Először az Óvári messzelátó felé vettem az irányt, ami némi kitérőt jelent a kék útról, de Almádi és egyben a Balaton egyik nevezetességét semmiképpen nem akartam kihagyni. Már csak azért sem, mert eredeti terveim közt nem csupán a Balatoni Kéktúra végigjárása szerepelt, hanem az útba eső összes kilátó meglátogatása is.

Kilátás a Balatonra a „messzelátóból”

A „messzelátó” Dr. Óvári Ferenc ügyvédről, országgyűlési képviselőről kapta a nevét, aki nemcsak a kilátó megépítéséért, de Balatonalmádi fejlődéséért is sokat tett. A századforduló elején épült kilátót többször is felújították, 1991-ben pedig régi fotók alapján igyekeztek rekonstruálni az eredeti állapotot. 2016-ban is állagmegóvási munkákat végeztek rajta, ennek köszönheti jelenlegi jó állapotát. Az egyébként egyáltalán nem magas kilátóról tökéletesen rálátni Almádira, a Fűzfői-öbölre, a Papvásár-hegyre, a berhidai Jákó-hegyre, a kenesei magaspartra, a szemközti Sió völgyére és a távolabbi Külső-Somogy dombjaira. Kár, hogy a párás légkör függönyként takarta el az előbb felsoroltakat, de ezzel együtt sem bántam meg a kék háromszög jelzésen tett kitérőt.

Almádi utcáin legalább 4 km-t gyalogoltam, mire kiértem a településről és a Csere-hegy oldalában elkezdhettem a klasszikus értelemben vett természetjárást. Alig vártam, hogy kiérjek a napsütötte aszfaltról az árnyas zöldbe, de amikor ez megtörtént, egy másik nyűgös helyzetben találtam magam. Szinte már el is felejtettem a tegnapi vérszívók pokoli zsongását, de az erdő egyből emlékeztetett: esős idő után az árnyékban ne várj megpihenést! A szúnyoglárvák ilyenkor születésnapi bulit tartanak, a tortát pedig én szolgáltatom.

A cikk folytatása fotókkal együtt itt található.