Koronavírus – Jordán Ferenc: „A járványtagadást tűzzel-vassal irtani kell” (24.hu)

„A védekezés egyébként talán csak akkor lesz igazán hatékony, amikor mindenkinek a családjában lesz már fertőzött vagy halott, a személyes tapasztalat nagyságrendekkel növeli a veszélyérzetet” – mondta lapunknak adott interjújában Dr. Jordán Ferenc hálózatkutató ökológus, az Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet igazgatója. A szakembert a 24.hu kérdezte arról, hol állunk a vírus második hullámában, hogyan lehet feltartóztatni a járványt, miként arról is, hogyan lehet megelőzni, hogy újra és újra vírusok támadják meg az emberiséget.

A koronavírus „első hulláma” után minden és mindenki visszatért a korábbi életviteléhez, mintha feledésbe merült volna a járvány legalapvetőbb tanulsága: az új koronavírust az emberiség szabadította rá saját magára az életmódjával. Frissítsük fel: mi és miért történt, hogyan „húztuk magunkra” ezt a vírust?

A történelem során számos alkalommal előfordult, hogy állatokban lévő vírusok embereket fertőztek, ezt nevezzük zoonózisnak. Még ha a kórokozó emberről emberre is fertőzött, nem feltétlenül haltak meg sokan, majd a vírus eltűnt, a források meg sem említik. Mostanra viszont a túlnépesedéssel, hihetetlen népsűrűséggel, a globalizációval eljutottunk odáig, hogy egy-egy vírus lényegében egy nap alatt körbeutazhatja a Földet, napokon, heteken belül világjárványt okoz.

Vírusok tehát mindig voltak és lesznek, de ennyire gyorsan ilyen nagy tömegeket, gyakorlatilag az egész emberiséget, soha eddig nem voltak képesek elérni.

Emellett a természetpusztítás, az élőhelyek irtása miatt szaporodott ember és vadállat találkozása, megnőtt a zoonózis esélye. Igen fontos tényező a globális szegénység is, ami miatt sokan rákényszerülnek a bozóthúsra. Itt persze ne az őzgerincre gondoljunk, hanem kígyóra, patkányra, denevérre, majmokra, bármilyen, fehérjeforrásnak tekinthető állatra.

Európai gyomornak nyilván nem kell tovább sorolni, de egészségügyi szempontból mi volt ezzel a baj?

Az évezredek óta tenyésztett háziállatokban élő vírusokat nyilván jobban ismerjük, tudunk ellenük védekezni, valamelyest hozzájuk is szoktunk. De ha az ember tobzoskát, cibetmacskát eszik, nem tudja, milyen kórokozókat, parazitákat fogyaszt el velük. Elég, ha egyikük könnyebben átjön és hatékonyan terjed, máris elindul az a láncreakció, ahol minden egymást követő elem bekövetkezésének megnőtt közben a valószínűsége: könnyebben elkapjuk, könnyebben tovább adjuk és rögtön globálisan terítjük is. Egyre többen gondolják, hogy a környezeti problémák és a globális járványok okai nagy mértékben átfednek.

A piacok kontrollálása, a szegénység felszámolása utópisztikus gondolatok, jelen hozzáállással nem tudjuk megakadályozni, hogy újra és újra megtörténjen. Hirtelenjében pedig csak arra törekedhetünk, hogy a terjedését akadályozzuk: izoláljuk a betegeket, távolságtartás, maszkviselés. Ha valaki beteg, legalább ne adja tovább.

A teljes cikk itt elolvasható.