Récék élnek a madarak közül legtöbben a Balatonnál télen. Ezt is mutatta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Vonuló Vízimadár Monitoring programjának eredménye. Az MME minden télen megszervezi a vonuló vízimadarak számlálását. Így történt ez idén is.
A nagyszabású programban a szervezet önkéntesei mellett részt vettek a nemzeti parkok munkatársai is. Az eredményt összegző közlemény szerint a szinkronszámlálások január 14. és 17. között zajlottak, 205 vizes élőhelyen, mely során 98 megfigyelő számolta a madarakat országszerte.
Az ország minden tájára kiterjedő felmérések során 52 vízimadárfaj 138 495 példánya került a távcsövek elé.
– Ezek a hazai tapasztalatok, de mi a helyzet a Balatonnál?
– A Balatonon alapvetően mindig az északi illetőségű bukóréce fajok voltak kifejezetten jellemzőek. A kerceréce és a kontyos réce tömegei szoktak ilyenkor dominálni, egészen november közepétől március végéig – emelte ki a legfőbb megállapítást a balatoni helyzetről Tokody Béla, a Magyar Madártani Egyesület szakembere.
– Ha összehasonlítjuk az idén januári megfigyelések adatait az elmúlt évek számlálásainak eredményeivel, akkor kitűnik valamilyen változás?
– Igen. Alapjában véve az elmúlt hét-nyolc év adatait elemezve azt látjuk, hogy gyakorlatilag a Balatonon telelő récefajok száma a régebben jellemző, maximum 18-20 ezer példányról jelentősen nőtt. Jelen pillanatban közelít a 40 ezerhez az itt telelő madarak száma. Nem csak a kontyos és a kerceréce az, amelyek a tömeget adják, több átlagos récefaj és jó pár ritkaság is beletartozik ebbe.
– Mi az oka, hogy nem egészen egy évtized alatt megduplázódott a récék száma?
– A klímaváltozás befolyásolja ezt. Az elmúlt két-három évben gyakorlatilag nem volt befagyva a Balaton, még részlegesen sem. Alapvetően ezek a madarak vonuló madarak. Északon költenek – például Dél-Skandináviában – és lejjebb húzódnak. A nyílt vízfelületekhez ragaszkodnak, mert ott tudnak táplálékot szerezni, a be nem fagyott kontinentális jellegű tavakon. Abban az esetben, ha Európa összes vízfelszínét jég borítja, akkor lehúzódnak a mediterráneumba. Ekkor a Földközi-tengeren találják meg a táplálékukat. Nyilván minél délebbre húzódnak, annál nagyobb utat tesznek meg, de ehhez nekik sok energia kell.
A cikk folytatása itt elolvasható.