Sokan csak családsegítőként ismerik, a hivatalos neve Balatonlellei Közös Család- és Gyermekjóléti Szolgálat. Glück Éva intézményvezetőt kérdezte az ujvarosonline.hu, hogy pontosan mivel foglalkoznak. A beszélgetésből egy sokrétű munkát végző közösséget ismerhetünk meg, akik elkötelezetten segítik a rászorulókat, szeretettel és tisztelettel fordulnak a körülöttük élőkhöz – olvasható az oldalon.
Egyszerre sokatmondó és találó is az intézmény nevében a ’szolgálat’. Éva és munkatársai szolgáló szeretettel végzik munkájukat Balatonlellén és a környező településeken, igyekeznek tapintatos figyelemmel ellátni a segítségre szoruló családokat és időseket, energiát fordítanak a megelőzésre is, emellett tavaly hónapokon át helyet és ellátást biztosítottak több mint száz Ukrajnából érkező menekült számára is.
Interjú Glück Évával, a Balatonlellei Közös Család- és Gyermekjóléti Szolgálat intézményvezetőjével:
Mi a családsegítő szolgálat feladata?
– A munkánkban két nagy szegmens van: az idősellátás és a családsegítés. Prioritást kapnak az idősek, a gyermekek és a veszélyeztetett családok. Idősellátásban házi segítségnyújtást, szociális étkeztetést és nappali ellátást végzünk, a családi és gyermekjóléti feladatunk pedig a szociális helyzet vagy akár életvezetési problémák miatt megszorult, illetve bajba került családok segítése.
– Társulásban dolgozunk, hét település polgárainak (kb. tízezer embernek) kell biztosítanunk az alapellátásait. Balatonlelle a székhely, az ún. gesztortelepülés, és hozzánk tartozik hat kicsit hátrányosabb település: Látrány, Visz, Karád, Somogytúr, Somogybabod és Gamás.
Hányan dolgoztok Balatonlellén?
– Huszonkét közvetlen kollégám van, nem mind Balatonlellén, hanem a hét településen együttvéve. Öten-hatan végzik a gyermekjóléti feladatokat, a többiek pedig az idősellátásban dolgoznak.
Ebből az arányból arra lehet következtetni, hogy sokkal több az időskorú rászoruló?
– Azért is ilyen az arány, mert az idősekkel napi kapcsolatban vagyunk, sőt néha egy nap többször is találkozunk velük, a családokkal inkább csak hetente.
– Noha nem kötelező, mi ellátjuk a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás szakfeladatot is – az önkormányzatok nálunk ezt nagyon támogatják, mert ők is tudják, hogy éjszaka is vigyázni kell az idősekre. Az idősek kapnak egy jelző órát, és ha rosszul lesznek, elesnek (a készülékben még egy elesés-érzékelő is van), vagy gyengének érzik magukat, csak egy vészhívó gombot kell megnyomniuk, és a kollégáim már ott is vannak. Megbízásos szerződéssel dolgoznak nálunk a jelzőrendszeres gondozónők és sofőrök, ők éjjel és nappal is vállalnak ügyeletet.
Hova érkezik be a vészhívás?
– Egy budapesti központhoz – ez egy tőlünk független cég, ők szűrik a hívásokat. A nagyon súlyos esethez rögtön mentőt hívnak, ahol megítélésük szerint megnyugtatásra vagy például sebkötözésre van szükség, akkor minket értesítenek. Szívesen megyünk, ismerjük is az időseinket, megnyugtatóbb nekik a mi személyünk, mint egy idegen.
A teljes interjú ITT olvasható.
