A 75 éves Balatonfenyvesi Kisvasút nem csupán közlekedési, hanem egy időutazási eszköz is a régi idők gazdasági vasútjainak világába. Lóvontatástól a dízelmozdonyokig, a mésziszaptól a turistákig a kisvasút minden korszakát átvészelte. Megmenekülése és újjászületése azt bizonyítja, hogy a kisvasutaknak ma is van helyük a modern közlekedésben és a turizmusban.
A Nagyberek valaha a Balaton része volt, de a hullámok által felépített homokos gát elválasztotta a tótól, létrehozva egy mocsaras, ingoványos vidéket. A XX. század elején a terület lecsapolásával próbálták termőfölddé alakítani, ekkor merült fel egy vasút építésének ötlete is – írja a sonline.hu.
Már a két világháború között megjelent itt egy rövid, 600 mm nyomtávolságú vasútvonal, amely a balatonfenyvesi MÁV állomást és Imre-majort kötötte össze. Ezt azonban még nem mozdonyok, hanem lovak vontatták. A második világháborúban a pálya megsemmisült, így a háború után újra kellett gondolni a vasúti közlekedést.
A Balatonnagybereki Állami Gazdaság kezdeményezésére 1950. október 13-án kezdődött meg a 760 mm nyomtávolságú vasút építése. A cél egy hatalmas hálózat létrehozása volt, amely nemcsak a mezőgazdasági terményeket, tőzeget és mésziszapot szállítaná, hanem akár a kaposvári cukorgyárral is összeköttetést biztosíthatna. A nagyszabású tervek végül csak részben valósultak meg: a teljes hálózat 51 kilométeres lett, és a tervezett átrakóállomások közül csak a balatonfenyvesi épült meg.
„A Nagyberekben volt az 1950-es évek legnagyobb munkatábora, ahol politikai okok miatt fogva tartottak, illetve köztörvényes bűncselekményeket elkövetők raboskodtak, kezdetben ötszázan, de volt, hogy háromezren is” – írta a Fenyvesi Újság 2020. októberi számában. Dr. Buza Péter művelődéstörténész előadása szerint a kényszermunkatáborban lévő rabok építették a keskeny nyomtávolságú Balatonfenyvesi Gazdasági Vasút kiterjedt hálózatának többségét. 1955-ben indult meg a személyszállítás, először a munkások, majd az iskolások és a helyi lakosok is rendszeresen utaztak rajta.
A kisvasút fénykorát az 1960-as években élte, amikor évente több mint 130 ezer tonna árut szállított. A helyiek számára azonban nemcsak teher-, hanem személyszállító eszközként is egyre fontosabbá vált.
A csisztai ágon a turizmus is jelentős volt. Az 1956-os olajkutatások során véletlenül Csisztán 42°C-os termálvizet találtak, ami gyorsan népszerű fürdőhellyé vált. Akkoriban a fürdőt csak a kisvasúttal lehetett megközelíteni, így a vonatok megteltek az ide érkező vendégekkel. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy 1987-ben meghosszabbították a vonalat, és több új személykocsit is beszereztek.
A Dunántúli Napló 1981 júniusi 29-i számában ezt írták: „Azt mondja Koroncz Lajos, a balatonfenyvesi állomás forgalmi szolgálattevője: A szezonkezdet a Csisztapusztára közlekedő kisvasútforgalmán is érezhető. Ha rosszabb az idő — mint most is—, a szerelvények sokszor zsúfolásig megtelnek. Ilyenkor vagy ötszáz utast viszünk a csisztapusztai hévízfürdőbe. Érdekesmód leginkább külföldiek látogatják.”
Az áruszállítás fokozatosan csökkent, míg 1990-ben teljesen megszűnt. 2002-ben a csisztai és táskai vonalakon is leállt a személyforgalom, így egyedül a Somogyszentpálra vezető vonal maradt meg. 2009-ben a teljes bezárás is napirendre került, de az utolsó pillanatban sikerült megmenteni a kisvasutat.
A 2010-es években a MÁV-START átvette az üzemeltetést, és sorra indultak a fejlesztések. 2019-ben Balatonfenyves és Somogyszentpál között részben megújult a pálya, majd 2021-re teljesen újjáépítették a Csisztafürdőre vezető vonalat.
2022-ben uniós támogatással felújítást kapott Balatonfenyves központi állomása. Új megállóhelyek épültek, modernizálták az infrastruktúrát, és olyan fejlesztések is történtek, amelyek a kerékpáros turistáknak is kedveznek. Az imremajori megállónál egy szilárd falazatú esőbeállót építettek, amely mozgáskorlátozottak számára kialakított parkolóval és napelemes világítással bővült. Csisztafürdő állomás teljesen új épületet kapott, amely szervesen kapcsolódik a kerékpáros túraútvonalakhoz és a Berek Látogatóközponthoz.