Így újulhatna meg a fonyódi Sirály-szálló (Építész Fórum)

Varga Borbála Margit diplomatervének témáját és helyszínét is erős személyes kötődés ihlette. A Sirály épület együttese mindig is része volt az életének, mint gyermekkori búvóhely, játszóhely, így végigkövethette az épület állapotának romlását. Ez az élmény inspirálta arra, hogy erre a helyszínre tervezzen és megoldást találjon.

Fonyód, a Balaton déli partján fekvő város, gazdag történelmi és természeti örökséggel rendelkezik. A Sirály Szálló, Bélatelep villanegyedének záróelemeként épült meg 1905-ben, klasszicizáló stílusban, a századelő üdülőkultúrájának mintapéldájaként. Fénykorában a magyar társadalmi és művészi elit találkozóhelye volt. A szocializmusban szocmodern átalakítást kapott, az étterem, mely addig bálok színtere volt a ’60-as évekre diszkóvá avanzsált. A rendszerváltást követően elhagyatottá vált, pusztulása ma is szembetűnő – olvasható az Építész Fórumon publikált diplomatervben.

A diplomamunka célja nem csupán az épület fizikai megújítása, hanem társadalmi, kulturális rehabilitációja is. A választott funkció – művésztelep – organikusan kapcsolódik a hely történetéhez. A tervezés vezérfonala a múlt értékeinek megőrzése és kortárs, közösségi terek létrehozása volt. Az épület újra élő, társadalmi-kulturális ponttá válik, ahol a művészek és a közönség közötti párbeszéd is teret kap.

Az épület revitalizációja során megőrzésre kerültek a történeti értékek, de új rétegként egy kortárs „héjszerkezet” is beépült. A mag–héj koncepció szerint a meglévő téglaszerkezet köré porfestett, anyagában színezett, látszó vasbeton héjat kap az épület. Ez a megoldás nemcsak véd, hanem építészeti párbeszédet kezdeményez a különböző történeti korszakok között.

A körfolyosó és a boltíves nyílások új térélményt nyújtanak, miközben az átépített részletek – mint például a galériás lakóegységek – az alkotói életmódhoz alkalmazkodnak. Az étterem épületrésze műteremként, közösségi térként funkcionál, amelyet egy újonnan hozzáépített vasbeton szerkezetű lépcső kapcsol össze a szállóval fizikálisan és esztétikailag is.

A funkcionális program több szinten szolgálja a közösséget és az egyéneket. Az alkotótérként működő műterem kiállítótérként is használható, emellett kerámiaműhely, festőterem, fotószoba és bárpult is helyet kapott. A szálló épületében akadálymentes lakóegységek, galériás apartmanok és vendégszobák kerültek kialakításra.

Külön hangsúlyt kapott a közösségi és privát terek arányának kiegyensúlyozása. A lakóegységek külső körfolyosóról megközelíthetők, ezzel biztosítva a természetes kapcsolatot a környezettel.

A műteremben publikus, fél-privát és privát terek váltják egymást. A publikus tér nyitott bárki számára, egy laikus is betérhet meginni egy pohár bort és megcsodálni az éppen alkotók munkáját, míg beljebb a műteremben lehetőség van a közös alkotásra, majd a déli falon egyéni műtermek várják az elvonulni vágyókat.

A terv kialakításában inspirációt jelentettek hazai és nemzetközi művésztelepek (pl. Miskolci Kollektív Ház, Szentendrei Régi Művésztelep), illetve olyan közösségi épületek, amelyek a társadalmi interakció és az építészeti jelenlét egyensúlyát példázzák (pl. Pasaréti Közösségi Ház, berlini kortárs lakóház – Modersohn & Freiesleben Architekten Partnerschaft munkája). A példák nemcsak funkcionálisan, hanem formailag és városképi illeszkedésben is mintául szolgáltak.

A régi tégla- és mészhabarcs falakat megtartották, az új válaszfalak vázkerámia és gipszkarton elemekből épültek. Az épület födémei jellemzően acélgerendás szerkezetűek, amelyek helyenként megerősítésre szorultak. A tető lapostetőként járható és részben zöldtető funkciót is kapott, az új héjazat pedig 30 cm vastag látszóbetonból készült. A csatlakozó új lépcsőszerkezet és a közlekedő elemek szintén vasbetonból készülnek, előregyártott elemekkel.

A belső terek atmoszférája letisztult, természetes és eredeti anyaghasználatra épít: halszálka mintás fa parketta, mely az eredeti padlója is volt az 1920-as szálló épületnek, világos falak és elegáns, ipari részletek gazdagítják, a tipikus műteremi hangulatot sugallva. A belsőépítészeti koncepció egyszerre támogatja az elvonulást, a kreatív munkát és a közösségi interakciót.