Idén is megszámlálják a sasokat (MME/BFNPI)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil szervezetekkel együttműködve immáron 17. alkalommal szervezi meg az Országos Sasszinkront, a hazánkban telelő ragadozómadarak éves számlálását 2020. január 17-19. között.

Az MME a partnereivel 2004-ben indította el a legfontosabb, részben már évtizedek óta ismert sastelelőhelyek egységes módszertannal és egy időben történő, ún. „szinkron” felmérését. Kezdetben az esemény fő célja a hazánkban telelő ragadozómadarak, elsősorban a sasok minél teljesebb körű számlálása volt. Az utóbbi években a felmérés területe nemzetközivé vált, több, szomszédos ország ragadozómadár kedvelői csatlakoztak a felméréshez és így a Kárpát-medencében telelő ragadozómadarak egyedszámairól is jó képet kaphatunk.

Magyarország területén a sasfajok szempontjából számos kiemelten fontos telelőhely van. Legnagyobb számban rétisasok telelnek nálunk, mivel a nem vonuló hazai fészkelőkhöz télen északról érkező egyedek is csatlakoznak. Ugyancsak nálunk tölti a telet a parlagi sas kárpát-medencei költőállományából származó fiatal egyedek nagy része is. Ritkaságnak számít ugyan, de minden évben előfordul néhány szirti sas és fekete sas is.

Ebben a téli időszakban több olyan ragadozómadár faj egyedei is telelnek hazánk területén, melyek nem maradnak költeni. Hazánk fontos szerepet tölt be a rétisas és a parlagi sas állományok védelmében.

Veszprém megyében a telelő rétisasoké a főszerep. Ebben az időszakban az itt fészkelő rétisas párok már többnyire a fészkük környékén tartózkodnak. Az itt élő egyedek azonban még kiegészülnek a hazánkba telelni érkező sasokkal. Legfontosabb élőhelyek a Kis-Balaton, a Balaton környéki berkek, halastavak, vizes élőhelyek és a Bakony – írja a Balaton-felvidéki Nemzeti Park honlapján dr. Nagy Lajos zoológus, aki a  Veszprém megyei Sasszinkron koordinátora.

A sasok is azokat a területeket választják telelőhelyüknek, ahol táplálkozni tudnak és a táplálkozást követően zavartalanul pihenhetnek. Térségünkben ebben az időszakban a telelő vízimadarak tömegei és a téli vadászatok során elejtett állatok zsigerei képezik a sasok fő táplálékforrását. A zsákmányállatok hatalmas csoportosulásai – pl. a balatoni, Kis-balatoni telelő vízimadarak több ezres csapatai – gyakran a rétisasokat is laza csoportokba gyűjtik és megfigyelhetjük a sasok „közös” vadászatait is. Ebben a három napban kihasználjuk a lehetőséget és felkeressük költő rétisaspárjaink fészkelőhelyeit is, hogy a fészkelőhelyük környékén tartózkodó rétisasainkat is visszaellenőrizhessük.

Azonban nem csupán a sas fajok egyedeit jegyezzük fel, hanem a felmérés során bejárt élőhelyeken az összes megfigyelt ragadozómadarat, a nagy őrgébicsektől, a hollóktól, a vörös vércséken, ölyveken, rétihéja és sólyom fajokon keresztül mindent, amit megfigyelhetünk- így a szakember.