Hogyan őrizhetők meg a balatoni zártkertek táji értékei? (TV Keszthely)

A balatoni zártkertekből, szőlőhegyekből nyaralóövezetek, majd életvitelszerűen lakott „kertvárosi” zónák lettek. A parti területek telítődése után a tőkeerős vásárlók a panorámás területek felé fordultak. A présházakat felváltották a többemeletes családi házak vagy luxusvillák, eltűntek a szőlő- és gyümölcsültetvények, ugyanakkor megsokasodtak a burkolt felületek. 

Hogyan őrizhetők meg a balatoni zártkertek táji értékei? Erre a kérdésre keresték a választ a tómenti települések főépítészei Balatongyörökön. Építészeti, tájépítészeti, gazdasági, illetve szabályozási oldalról járták körül a témát – tudósított a TV Keszthely.

„Szeretnénk előremutatóan a szabályozási környezet változásait úgy előkészíteni, hogy minél szélesebb körben bevonni azokat a szakmai érintetteket, akik ebben útmutatást tudnak nekünk adni, hogy mégis hogyan kellene azt a területrendezési szabályrendszert változtatni, hogy tényleg a közeljövőben ezek a problémák ne jelentkezzenek, vagy tudjuk ezeket orvosolni”

– fogalmazott Lengl Zoltán balatoni főépítész.

Az üdülőkörzet 180 településén 44 főépítész dolgozik. Ez volt a harmadik alkalom, hogy Lengl Zoltán balatoni főépítész meghívására találkoztak. A programok, workshopok célja a szemléletformálás, továbbképzés és a közös gondolkozás.

A szakma szerint a vízparti beépítések mellett a másik gócpont a Balatonnál az átalakuló zártkertek funkciói.

„Nyilvánvalóan egyre több ember szeretné ezt a kis szeletet a sajátjának tudni és ezért elég nagy nyomás van ezeken a területeken. Nekünk az a felelősségteljes feladatunk, hogy úgy óvjuk a természeti kincseket, hogy közben teret nyissunk a fejlődés lehetőségének is. Ez egy nagyon nehéz, komplex feladat. Ezek az eszmecserék segítenek abban, hogy felvértezzük magunkat ötletekkel és új gondolatokkal, hogy ebben hogyan tudunk tovább lépni”

– nyilatkozta Szabó Bence települési főépítész.

Összetett, nehéz kérdés a zártkerti ingatlanok építési szabályozása. A balatoni főépítész szerint időben kell gondolkodni, hiszen egy területrendezési feladat hatásai, lehet, hogy csak 10-15 év múlva érezhetőek.