A mai napig aktív szereplői a város életének a siófoki nőklub tagjai, kiváló kapcsolatokat ápolnak a helyi szervezetekkel és az óvodával. Tagjaik minden munkában örömmel és aktívan vesznek részt, együtt vannak jóban-rosszban, segítik egymást, és az élet szebbik oldalát igyekeznek megfogni, ezzel is igyekezve megszépíteni a szürkébb hétköznapokat. Bár a járvány miatt jelenleg náluk sincsenek közösségi programok, azonban nem szakadtak meg a kapcsolatok, szinte naponta beszélnek egymással.
Napjainkban kevés olyan civil szervezet működik megyénkben, amely a balatoni nőegylethez hasonlóan ennyi időn keresztül töltene be meghatározó szerepet a lakóhelye életében. A közösség sikerének titkait a több mint egy évtizedig elnökhelyettesként is dolgozó, a társulatot három éve irányító Győri Jánosné és az egyesület két tagja osztotta meg a sonline.hu-val.
A megalakulás körülményeit kevésbé ismerik, az egyetlen még élő alapító tagjuk otthonban él, így nem tudtak vele beszélni – mondta Győri Jánosné. Az akkor még klubként működő csoportot Vörös Józsefné vezetésével főleg fiatalok alkották, az évtizedek során azonban megfordult a trend: ma már az egyesület kilencven százaléka nyugdíjasokból áll, és hét kivétellel valamennyien özvegyek.
Ötven éve tartozik a szervezethez Orbán Zsigmondné. Már az első találkozásom a közösséggel minden várakozást felülmúlt – emlékezett.
Olyan szeretettel fogadták az akkori idősek, mintha a saját lányuk lett volna. Abban az időben olyan volt az egyesület, mint egy nagy család. Rendezvényekre jártak, kézimunkáztak, megtartották egymás születés- és névnapját, segítettek az öregeknek, gyakran tettek látogatást az idősotthonban, még a kórházat is támogatták – mesélte.
A harmadik éve tag Siffter Kálmánné aki a férje halála után nehezen viseltem az egyedüllétet, emiatt depressziós is lett. A lánya biztatta, hogy lépjen be valamelyik közösségbe. Nem sokkal később az utcán látta meg a csoportosuló klub tagjait, és miután megtudta, hogy kik ők, azonnal eldöntötte, hogy közéjük áll. Már az első pillanattól rendkívül kedvesek és segítőkészek voltak, nagyon hamar sikerült beilleszkedni. A szeretetteljes fogadtatásnak és a színes, változatos programoknak köszönhetően azóta a lelki egyensúlyom is helyreállt – árulta el.
Győri Jánosné elmondta: hosszú idő óta heti rendszerességgel találkoznak. Meghívták a város vezetőit, előadásokat hallgattak az egészséges életmódról, gyógytornász mozgatta meg őket, és megismerkedtek a reformkonyha alapjaival is. Dalokat tanultak, táncoltak és kézműveskedtek, hétfőnként pedig városi gyalogtúrákat is szerveztek. Rendszeresek voltak a kvízjátékok és vetélkedők, népi hagyományokat elevenítettek fel és évente két kirándulásra is sor került, amelyek során többször eljutottak külföldre is.