Gyógyszermaradványok jelenlétét vizsgálták a Balatonban

„Tisztább, mint az átlag” – ezzel a megállapítással zárult az a felmérés, amely a humán eredetű hormon- és gyógyszermaradványok jelenlétét vizsgálta a Zalában, a Kis-Balatonban és a Balatonban. A leggyakoribb és legnagyobb mértékű szennyezések az epilepszia ellenes és az antidepresszáns terápiában alkalmazott hatóanyagok – derül ki a Magyar Tudományos Akadémia friss jelentéséből.

A szennyezések hátterében a széleskörű felhasználás, a krónikus-terápiás alkalmazás és a közforgalomban kapható készítmények magas hatóanyag tartalma állhat. A hormonok és szteroid hatású anyagok szennyezési értékei jól korrelálnak a korábbi években megjelent, részben Balatonról szóló tanulmányokkal.
Majd minden hatóanyag esetében, a Zalaegerszegi városi szennyvíztisztító vízmű alatti mintavételi ponton figyelték meg a legmagasabb koncentrációt, amelyek átlagosan négyszer magasabb értékek voltak, mint a Zala felsőbb szakaszán megfigyeltek. Így elmondható, hogy a Zala folyóra jelentős terhelést gyakorol a Zalaegerszegi városi szennyvíztisztító vízmű.

Az esetek döntő többségében ez a szennyezés nagyon látványosan csökkent a Balaton felé haladva, a Kis-Balaton I és II üteme közötti mintavételi ponton, a Zala torkolatánál és a legközelebbi balatoni mintavételi ponton (Balatonlelle), azaz csökkenő tendencia volt megállapítható.

A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer mindenképpen jótékony hatással van, ebben a tekintetben nagy szerepet játszik és komoly vízminőség javító hatással rendelkezik. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy bizonyos gyógyszermaradvány koncentrációk a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer fő részét kikerülő, annak alsó területére érkező Hévíz-lefolyó, Óberek-csatorna-, Felső-páhok, Csókakői-patak lefolyás rendszer beömlése magasságában jóval magasabb koncentrációkat találtunk a feljebb detektált, a rendszerben fokozatosan csökkenő, kitisztuló trend-értékekhez képest. Ez egyértelműen arra utal, hogy direkt gyógyszer-, és hormonmaradvány terhelés éri a Balaton Keszthelyi-medencéjét a Hévíz-hidrotermális gyógyászati centrumokból, a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer fő hatékonysági területe kikerülésével.
A Balaton vizéből általában kevesebb számú hatóanyag került detektálásra, mint a Zala folyó vizéből. Viszont itt is megfigyelhető, hogy a terhelés a nyári időszakban nagyobb, különösen látványos ez a révfülöpi szennyvíztisztító melletti mintapontról vett vízminták esetében.

A tanulmány készítői fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy  a kimutatott hatóanyagok nem akut szennyezésből származnak, hanem feltételezhetően folyamatosan kerültek/kerülnek a Balatonba, csak eddig megfelelő érzékenységű analitikai módszerek hiányában nem rendelkeztünk adatokkal a jelenlétükről. Ez a kis koncentrációjú „krónikus” szennyezés főleg a vízgyűjtőn található szennyvíztisztítók elfolyó vizével valósul meg, de bizonyos esetekben az „eseti” és „közvetlen” szennyezést sem zárhatjuk ki.

A felmérés részletes összefoglalója itt olvasható.