A nagyobb Balaton környéki települések szerves részét képezik a lakótelepek, amelyek a gyorsuló urbanizációra és a II. világháborút követő lakásválságra voltak hivatottak választ adni. Közülük most kettőt mutatunk be – az egyik a különleges, példa nélküli épületek, a másik pedig hatalmas mérete, a meg nem valósult, extrém tervek és a saját „identitása” miatt számít különösen izgalmasnak.
„A lakótelepeket lehet csúfnak, szürkének és embertelennek tartani, de ha csak erre koncentrálunk, elfelejtkezünk a jelentőségükről azt illetően, hogy létrejöttüknek is köszönhetjük, hogy igen sokan emberi körülmények között élhetnek a 21. században. Veszprém esetében a város lakosságának majdnem harmada” – olvasható a 2023-ban megjelent Jutasi olvasókönyvben, melyet a welovebalaton.hu idéz összefoglalójában.
A II. világháború után ugyanis a házak pusztulása komoly lakáshiányt okozott, az erőltetett iparosítás miatt felgyorsult az urbanizáció, és megnőttek a lakások komfortosságával szemben támasztott igények és követelmények is. A 60-as évek elején indult el az a 15 éves lakásprogram, amely egymillió lakás megépítését tűzte ki célul. A házgyári lakótelep-építészet, ami olyan – ma már átlagosnak számító – komfortot hozott, mint a fűtés, a hűtés, a vezetékes víz, az angolvécé és a többszobás otthonok.
Veszprém legnagyobb lakótelepe a „semmiből” nőtt ki: a Belvárostól és az Újteleptől északra lévő, sík területen épült fel. Többnyire tízemeletes panelházakból áll, és Veszprém lakosságának több mint egyharmada, 18 ezer fő él itt. Felszabadulás úti lakótelepként kezdte pályafutását, majd Haszkovó néven vált közismertté, mostanában pedig Jutasi úti lakótelepként emlegetik.
Veszprémben nem húztak fel nagy gyárakat, nem volt bánya – leszámítva a Bakony Művek fejlesztését –, de a pártvezetés úgy gondolta, a megyeszékhelynek is eleget kell tennie a rendszer által támasztott követelményeknek, lakosságát 60 ezer főre kell növelni. Ehhez pedig új beruházásokra és egy új lakótelepre volt szükség.
A Jutasi úti lakótelep iskolapéldája a Kádár-korszak lakótelep-építészetének. A koncepció az volt, hogy egy házban egyközségnyi ember éljen. Az első ütem építése 1973-ban kezdődött el, ekkor épültek meg a Munkácsy, a Stromfeld és a Halle utca nyolcemeletes házai a győri házgyárban készített panelekből. Az első lakók a Cserhát lebontott (szanált) családi házaiból költöztek be, illetve a balatonfűzfői gyártelep dolgozói voltak. A lakótelep építésének második és harmadik üteménél már helyben gyártott elemekkel dolgoztak.
A lakóteleppel kapcsolatban ma már egészen extrémnek tűnő tervek is napirenden voltak. Az M8-as autópálya például a több tízezer ember otthonául szolgáló új lakótelep kellős közepén haladt volna át. Ez végül az autópálya megépítésének elnapolása miatt nem valósult meg. Voltak tervek arra vonatkozóan is, hogy feldobják a sok szürke, nem túl izgalmas látványt nyújtó épületeket: egy részüknél sáveltolásos szerkezettel, illetve a házak lábra állításával, a falak színezésével akartak javítani az összképen. Ez sem valósult meg.
Egy másik terv szerint a lakótelep 20 százaléka már a város közigazgatási határán túl, Kádárta területén épült volna meg – Veszprémet hosszú távon szerették volna összeépíteni a szomszéd településsel, Litéren keresztül Balatonfűzfővel és Balatonalmádival is.
A Tapolcai-medence tanúhegyeinek tetejéről elénk táruló panorámának megosztó, de jellegzetes elemei a tapolcai Y-házak, amelyek építése a 70-es években kezdődött el. A 10+1 emeletes kilenc Y-ház a város keleti szélén, az egykor „Bauxitvárosnak” nevezett lakótelepen épült fel. Az első ház építését 1972-ben kezdte meg a Zala Megyei Állami Építőipari Vállalat, Kiss Tamás építész-városépítész tervei alapján. Az összkomfortos házak ún. alagútzsalus technológiával épültek, ami azt jelenti, hogy a betont a helyszínen (zsaluzat közé) öntik, és nem házgyárban állítják elő a szerkezeti falakat, mint a paneleknél.
A házak Y alakúak, három szárnyuk azonos szöget zár be. Felfelé keskenyednek, a negyedik, a nyolcadik és a tizenegyedik emeleten, a szélső lakások mellett nagy teraszokat alakítottak ki, de ezeket nem lehet használni. Bár kívülről egyformának tűnnek, jelentős különbségek vannak a 70-es években és a 80-as évek végén készült épületek között. A házak többféle színben pompáznak, a kéktől a sárgán át a liláig.