Felújítják a Somló egyik leromlott állapotban lévő pincéjét, amely „a hegy tündéréhez” is kapcsolódik (welovebalaton.hu)

2024 novembere óta fejlesztik a Kreinbacher Birtokot, az újítás pedig a birtok tulajdonában lévő Szobrász Pincét is érinti. Az épület évek óta várt a felújításra és arra, hogy méltó módon őrizzék meg emlékét nemcsak a pincének, hanem egykori tulajdonosának, Élő Amáliának is. A welovebalaton.hu a birtok munkatársainak segítségével eredt a Somló hegy tündérének nyomába.

 

2024 novemberében tette közzé a Kreinbacher Birtok, hogy megkezdődik a Szobrász Pince felújítása, korszerűsítése. „A megújult Pince kulturális, borturisztikai és vendéglátási profillal várja majd az ide látogatókat” – írták.

A birtok által 2019-ben megvásárolt Szobrász Pince átalakítására is most kerül sor, melynek során az épületben helyet kap egy bisztró, egy terasz és egy kiállítás is, ahol az egykori tulajdonost, Élő Amáliát ismerhetjük meg jobban. De ki volt ő, és miért meghatározó a Somló történetében?

A nő, aki tanított és szőlőt művelt egyszerre

Élő Amália 1928-ban született Csornán. Tanulmányai után a helyi, jelenlegi nevén II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Óvoda és Általános Iskola ének–rajz szakos tanáraként dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig, és évtizedeken át vezette a csornai leányiskola kórusát, kitűnő versenyeredményekkel. Minden órájára külön óratervet készített, közösséget kovácsolt a zenekedvelő fiatalokból, kirándulni vitte őket. Szabadidejében festett, rajzolt. Értékelte a szépet.

Anyai nagyapjának a Somló hegyen volt szőlőbirtoka. A Szobrász-szőlőt szülei vásárolták meg, közel nagyapja birtokához, sok időt töltött itt gyerekként, de később sem szakadt el tőle, mélyen kötődött a birtokhoz és a hegyhez egyaránt. 35 évesen veszítette el édesapját, ekkor átvette a szőlő körüli teendőket. Tanítói pályája mellett nőként fenntartani, megmunkálni az egész birtokot nehéz, de számára az egyik legszebb feladat volt, amelyre kötelességként és örömforrásként is tekintett. A család tagjaival együtt végezte a feladatokat, de a döntés, a vezetés az ő kezében volt.

Rendkívüli memóriája minden eseményt, pillanatot és dátumot megőrzött, ezekről szívesen mesélt is a betérőknek.

Férjétől két hét után vált el, mert politikai szempontból csalódott benne a család: úgy vélték, kémkedik, de a pontos igazság sosem derült ki. Gyereke nem született, de sajátjaként szerette testvére lányát, Polster Ildikót, akinek aktívan végigkísérte tanulását, sikereit, boldogulását. „Így emlékszem rá hálás szeretettel, nagyrészt neki köszönhetem, aki lettem s vagyok, mind a munkámban, mind lélekben.”

A fotókat is közlő cikk folytatása itt elolvasható.