A napokban avatták fel a Pünkösdi liget nevű tájépítészeti alkotást a Tihanyi Bencés Apátság oldalában, mely Herczeg Ágnes, a Magyar Kertörökség Alapítvány elnöke, és az általa vezetett Pagony Táj- és Kertépítész Iroda tervei alapján valósult meg.
A Herczeg Ágnes alapította és vezette Pagony Táj- és Kertépítész Iroda jó ismerője és jó akarója Tihanynak: az egykori Csokonai ligetből lett Pünkösdi liget egy 2009-ben elindult projekt sokadik, százszorszép koronája – írja az Építész Fórum. A település teljes tájépítészeti rehabilitációja a Tihanyi legenda-projekttel indult, melynek részeként megújult a Pisky sétány, a Kálvária domb (mely immár új kőkeresztekkel, bronzszobrokkal és egy emlékkápolnával tiszteleg száműzetésbe vonult, élete végét itt töltött, utolsó magyar királyunk előtt), a Mádl Ferenc főtér, az Apátsághoz vezető, IV. Károly lépcsősor, a Magtár teraszkertje, a Pünkösdi liget és a Visszahang-domb (utóbbi történeti játszóterével, teljes tájépítészeti rehabilitációjával, tájba illő növényeivel szinte nagy levegőt vett, lélegzethez jutott). Ezen kívül számos közterület új köntösbe öltözött a tervezők jóvoltából, megváltoztatva, felfrissítve, artisztikussá alakítva Tihany látképét, az említett nevezetességek újragondolása, zöldbe álmodása pedig afféle belső limesként, romantikus és színes-illatos útként köti össze Tihany történelmi és kulturális mementóit. Amiként Bendi Lajos, a Tihany Félsziget Fejlesztési Programiroda vezetője szereti mondani: „az aszfaltot és a betont felváltotta a természetes kő és a tihanyi tájba illő növényzet, mediterrán, emberközeli hangulatot teremtve, melyben jól érzi magát mindenki”.
A Pünkösdi liget „kapuja” két kőtábla, melyeken számos nyelven a hit és a fény szavak hívnak minket spirituális barangolásra a tiszafasövénnyel szegélyezett, ültetett növényszigetekkel tűzdelt élő útvesztőben, melyben a mészkő sztufákra írt, a nyelvvel, hazaszeretettel, identitással, hittel kapcsolatos idézetek jelképes megállói emberi útkeresésünknek, ránk bízva, hogyan járjuk be a kanyargós ösvényeket, mikor állunk meg, és mit viszünk magunkkal a következő percbe, a holnapba, a nyüzsgő jövőpillanatba. A zöld labirintus szimbólum, mint oly sok más, benne és körülötte, dicsérve tervezőjének, Herczeg Ágnesnek a művészetek, a filozófia, a társtudományok, a szakralitás iránti vonzalmát, és hirdetve egy reneszánsz ember nagyvonalú gondolkodásmódját, szintetizáló kreativitását. A természetes útvesztő az emberi útkeresés metaforájaként két részből áll, az egyik labirintus közepén egy Makovecz-i eszme szerint az eget a földdel összekötő élő fa magasodik a Teremtő felé, a másik kerengő fókuszában két, Dürer Melankólia című metszete inspirálta, egymást ölelő, egymásba nőtt, geometrikus alakzatot mintázó kőtömb áll: a gömb a tökéleteset, az örökkévalót szimbolizálja, a sarkát (is) vesztett kocka pedig a földhöz kötődő tökéletlent, a végességet, a szüntelenül és szükségszerűen grativálót.
Szintén szimbolikus jelentéssel bír az amúgy keresztet formáló kőtömbben elhelyezett kút, mint az életadó víz, a létezés forrása, aranylemezzel borítva, melyen, ha keresztül nézünk, mind a két irányban a Balaton azúrkék felszínét látjuk, akár megszentelt horizontját az emberi sorsnak. Amiként a víz és az ég elveszik egymásban, úgy oldódik fel a Herczeg Ágnes és tervező csapata megálmodta zöld liget selymes árvalányhaj-ültetéseivel, levendulabokraival, pompás varjúháj-szigeteivel, óriás díszhagyma virágaival, és megannyi növénycsodájával az őt körülvevő szakrálissá nemesült tájban. Korzenszky Richárd emeritus atya ezt álmodta meg annak idején. Egy olyan helyet az Apátság oldalában, mely a bennünket körülvevő csodának, a teremtés csodájának zöldülő térbe hajlítása. A magyarság nyelvi emlékhelyén, a csend félszigetén, a visszhangok tündérhegyén, a kék tenger ölelte tájban – minden bizonnyal csakis itt rügyezhetett ki egy olyan földi paradicsom, mint a Pünkösdi liget. Ahol azt érezzük, van helyünk egymás mellett. Ahol a szavak feleslegesek. Ahol a hallgatás: ima.