Érdekességek az M7-es autópálya történetéből (likebalaton.hu)

Az első magyar autópálya 58 éves múlta tekint vissza. Nem volt zökkenőmentes a kiépülése. Még sokan emlékeznek a régi időkre, amikor betonlapokból álló út annyira rázott, hogy volt, akinek Budapesttől Siófokig kijött a veseköve. És előfordult, hogy hétvégenként egyirányúsították a forgalmat. 

Az M7-es 1980-ban. Fotó: Arcanum/Kiss Árpád

Az első magyar autópálya, az M7-es, több szakaszban épült meg. Az 1960-as években jelentősen megnőtt a Budapest-Balaton közötti autóforgalom. A magyar autópálya-történelem első és fontos lépése volt, hogy 1964-ben forgalomba helyezték az M1-M7 közös budapesti szakaszát.

Aztán 1966-ban átadták az első hosszabb félautópálya szakaszt Törökbálint és Martonvásár között.

Se anyag, se gép
A visszaemlékezések szerint a Kádár-korszakban igen nehéz körülmények között indult az építkezés.

Az ország ebben az időben nem volt olyan helyzetben, hogy a munka beindításával egyidőben biztosíthatta volna a szükséges gépi berendezéseket, így a korábban használt, átalakított berendezésekkel indult a munka. Igen komoly problémát jelentett ebben az időben a kőbányák és cementgyárak felkészületlensége, az autópálya építéshez szükséges nagy mennyiségű és jó minőségű anyagok előállítása tekintetében” – olvasható az Arcanumban fellelhető “A betonútépítő vállalat és utódai” című értekezésben. Mint írták, a cementbeton burkolatok építésében nagy segítséget jelentett a gyári úton előállított UVAMIX 60 m3/h teljesítményű kényszerkeverő. Ezzel és az időközben beszerzett új — akkor ismert legkorszerűbb — betonbedolgozó formasínes géplánccal megfelelő szilárdságú, egyenletes minőségű burkolatot sikerült előállítani, amely évtizedek elteltével is elviselte a megsokszorozódott forgalmat.

A cikk folytatása itt elolvasható.