Bokányi Ákos diplomamunkájában a balatonszemesi szőlőhegy területére tervezett olyan lovardát, amelynek programjában egy szélesebb társadalmi réteg megszólítása, építészeti kialakításában pedig a fenntarthatóság témaköre kerül előtérbe.
A tervezett lovarda egy szélesebb társadalmi rétegnek kíván lovaglási lehetőséget biztosítani, elsősorban iskolai lovasoktatás és terápiás lovaglás keretében.
A funkcionális program alapvetően három elemből áll, ebből az egyik, a lovak igényeit kiszolgáló istálló és a hozzá tartozó tárolók, a másik a vendégeket kiszolgáló terek, a harmadik a személyzetnek biztosított lovászlakás. További bővülés lehetőségével számolva, egy fedeles lovarda egészíti ki még a programot, mely az időjárás viszontagságaitól védve biztosít lovaglási lehetőséget – olvasható a diplomamunkában, mely az Építész Fórumon jelent meg.
A tervezési helyszín a Balaton déli partján, Balatonszemesen található. Ezen belül a tervezett lovarda a település központjától kijjebb, a szemesi szőlőhegy területén épülne.
A választott helyszín környezete bővelkedik dombokkal és völgyekkel tarkított termőföldekben, szőlőbirtokokban és erdőkben, melyek szabadon belovagolhatók. Az iskolai lovasoktatás biztosítása miatt lényeges volt, hogy a lovarda könnyen elérhető legyen. A telek a falu központjából pár perc alatt megközelíthető, ráadásul a környező települések iskolái és óvodái számára is elérhető távolságban van.
A tervezés talán legmeghatározóbb része a telepítés volt. Itt elsősorban nem az épületek, hanem a szabadtéri tevékenységek a meghatározóak, ezek alakítják a térszervezést. A terület tagolása udvarokra, különböző használati zónákra épül, amelyeket az épületek határolnak. A középpontban a lovaspályák vannak, melyekre az épületekből is rálátni, továbbá külön zónát alkotnak a vendégterek, a lovak életterei és a személyzet közlekedési és kiszolgáló útvonalai.
Az épületek karakteresen kettéválnak falra és tetőre. A döngölt földből készült vastag falakra, melyek kívülről látszó felületűek, faszerkezetű fedélszék és egy könnyű trapézlemez fedés kerül. Az anyaghasználat és az építési mód a helyi adottságokban gyökerezik. Már a népi építészetben is a kortárs döngölt földfal megfelelőjét, a vertfalas technikát alkalmazták ezen a tájegységen a talaj összetétele miatt, amely itt kevésbé agyagos, inkább homokos. A konkrét technika a helyben kitermelt föld zsaluzatba helyezése, majd rétegenkénti tömörítése.
A funkcionális programot kibővítő fedeles lovarda szintén döngölt földből épül, itt azonban masszív pillérek tartják a tetőt. A völgyre néző épület a telek hátsó részében a fák közé húzódik, ezáltal nem vonja el a figyelmet a többi épületről és a kinti tevékenységekről.