Eltitkolt barlang Tapolcán – Németh Ferenc ásatása (veol.hu)

Lezárt járatok, elfeledett kutató, egy titokzatos barlang a város alatt. Sokan csak suttogva beszélnek róla Tapolcán – de vajon mi az igazság a barlang feltárása mögött? Ennek járt utána a veol.hu.

A helyiek között még ma is legendás az a történet, miszerint Németh Ferenc 1902–1903 körül a Kisfaludy utcában dolgozva egy olyan barlang bejáratára bukkant, amely nem szerepel a hivatalos földalatti térképeken. A felfedezés robbantás során történt, amikor egy mély kútásás közben váratlanul megnyílt egy üreg és néhány bátrabb ember behatolt a rejtett járatrendszerbe. A járat falait különös mintázatok, természetes képződmények díszítették, és állítólag jóval mélyebbre vezettek, mint a ma ismert tavasbarlang. A helyszínt azonban rövid időn belül lezárták, a kutatást megszakították, és az eset hivatalos nyoma mára szinte teljesen eltűnt.

Mit találtak valójában a barlangban?

A lezárás okáról máig csak találgatások keringenek: egyesek szerint biztonsági, mások szerint politikai vagy gazdasági érdekek miatt hallgatták el a feltárást. Németh Ferenc későbbi visszaemlékezéseiben utalt rá, hogy felfedezése után többször is próbálta felhívni a hatóságok figyelmét a barlang jelentőségére de sikertelenül. A helyiek közül néhányan azt állítják, hogy az ásatás után a környéket hirtelen feltöltötték, a kutat lezárták, és azóta is csak a legidősebbek tudják, pontosan hol történt mindez.

A történet szerint Németh Ferenc egy egyszerű kútásással kezdte munkáját a Kisfaludy utcában, de amit talált, arra senki sem számított. A kemény mészkőréteg alatt, nagyjából 14 méter mélyen a föld hirtelen megnyílt: robbantás után egy addig ismeretlen üreg tátongott előtte. A bátrabbak lemásztak, és amit odalent láttak, az azóta is a tapolcai legendák egyik alappillére. Az első szűk járat rövidesen egy tágas, 1,5–5 méter magas folyosóba nyílt, ahonnan néhány méter megtétele után egy több mint 50 méter hosszú, természetes barlangterem bontakozott ki. A járat végén egy titokzatos, 19 fokos vizű tó húzódott, a levegő pedig szinte ugyanilyen meleg volt, mintha egy saját klímájú földalatti világba léptek volna be. A tó túloldalán újabb járatok tűntek fel, amelyek víz alatt folytatódtak, és amelyeket később már csak búvárok tudtak volna feltárni, ha hagyták volna.

A barlang falain különös karsztformák, természetes kőüstök, apró gömbös képződmények sorakoztak, a vízben fürge csellék úszkáltak. Néhányan azt mondják, az egész rendszer kapcsolatban állhat a Malom-tóval, sőt, más, máig ismeretlen földalatti üregekkel is. Többen úgy vélik: éppen ez az összefüggés lehetett az, amit nem akartak nyilvánosságra hozni. A helyiek szerint Németh Ferenc olyan helyre ásott le, amit nem lett volna szabad bolygatni. Egyes visszaemlékezések szerint röviddel a felfedezés után megjelentek a hivatalos szervek, és az egész területet gyorsan lezárták. A feltárt járatokat betemették, a kutat befalazták, Németh Ferenc pedig magára maradt felfedezésével – amelyről később egyre kevesebb szó esett. A legenda szerint nem azért, mert érdektelen volt, hanem mert túl sokat árult el a város alatti rejtett világról.

Azt, hogy miért hallgatták el a felfedezést, senki sem tudja biztosan, viszont a helyiek szerint túl sok mindent kapcsolt volna össze a város alatt: a Malom-tavat, az ivóvízkutakat és talán más, máig lezárt üregeket is. Egy ilyen összefüggő barlangrendszer kérdéseket vetett volna fel biztonságról, tulajdonról, sőt, akár városrendezésről is. Ma már csak néhány homályos visszaemlékezés, pár elfeledett jegyzet és a szóbeszéd őrzi az egykori feltárás emlékét – a hely pontos helyét pedig már csak kevesen tudják- írja a portál.