Elhunyt Wöller István, a vízimalmok tudósa (kulturvilag.blogstar.hu)

Életének 91. évében elhunyt Wöller István, a magyarországi vizimalmok egyik legnagyobb ismerője, az Örvényesi Műemlék Vízimalom gondnoka – adta hírül a kulturvilag.blogstar.hu. Neki köszönhető az őrvényesi és csopaki vízimalom megmentése, segítségével építették meg a Szentendrei Szabadtéri Múzeum bakonyi és Balaton-felvidéki tájegységének vízimalmát. (Alig pár hónapja, hogy Wöller István felköszöntésén bemutatták a malmok kutatójának 90. születésnapjára készült, A tiszteletbeli molnár című kötetet a Veszprém megyei könyvtárban, amiről a a veol.hu számolt be.)

Wöller István, a vízimalmok tudósa (Fotó: kulturvilag.blogstar.hu)

Wöller munkásságát 1969-ben a Veszprém megyei malmok tárgyi emlékeinek feltérképezésével kezdte. Nagy alapossággal végezte malomtörténeti gyűjtését és az anyag dokumentálását. Kezdettől fogva fontosnak tartotta a helyszínelést, így Veszprém megye valamennyi malmát bejárta, ahol ezerszámra készítette a fényképfelvételeket a molnárokról, adatközlőkről, gépekről, kisebb-nagyobb alkatrészekről.

Mérnöki pontosságú saját térképein rögzítette a terepbejárás során meglátogatott malmokat. Malomtörténeti fényképarchívuma és adattára ma egyedülálló az országban. Az eredeti (gyakran száz-kétszáz éves) iratanyagok (tervrajzok, működési engedélyek) a fényképekkel, a helyszíni feljegyzésekkel, a kicédulázott levéltári adatokkal. Több száz mázsányi ipartörténeti emléket, alkatrészt mentett meg a biztos pusztulástól. Neki köszönhető az őrvényesi és csopaki vízimalom megmentése, segítségével építették meg a Szentendrei Szabadtéri Múzeum bakonyi és Balaton-felvidéki tájegységének vízimalmát.

Wöller munkásságáért 1994-ben Műemlékvédelemért Emlékérmet 2009-ben Pro Comitatu díjat (Veszprém megye) kapott.

Dr.Balázs György, a Magyar Molinológiai Társaság elnöke, a Néprajzi Múzeum ny. igazgatóhelyettese így ír róla:

„..Vele a malmokat kutató szűk szakmai réteg legtermékenyebb szakembere ment el, aki 1969-ben kezdte el a Veszprém megyei malmok kutatását, terepmunkái során bejárta az egész megyét, felgyűjtötte a történeti adatokat, fényképezett, dokumentált mindent, ami a malmokkal kapcsolatban elé került. Megmentett több száz malomipari emléket, azokat közgyűjteményekbe juttatta. Írt könyveket, tanulmányokat a pápateszéri, csopaki, balatonfüredi, veszprém megyei malmokról, az Ő anyagának felhasználásával készült a kapolcsi malmokról szóló könyv is. Részese volt a nyírádi vízimalom múzeumba kerülésének (Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre), a zalaszántói Kotsy-félevízimalom és a kapolcsi Falumalom megújításának. Szakmai gyűjteménye a Veszprémi Múzeumba és a gödöllői Szent István Egyetem Mezőgazdasági Eszköz-és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeumába került.”