Élete utolsó óráiban is zengett a siófoki kórház folyosója az önfeláldozó asszony imáitól (sonline.hu)

Nem csak azok a hősök, akik kitörölhetetlenül hatalmas dolgokat vittek véghez a történelem során. Azok is hősök, akik évtizedeken át csendben, alázattal szolgáltak kisközösségeket, betegeket, elesetteket. Ilyen hétköznapi hős a hosszú évekig Tabon tevékenykedő Gyene Sára (1913–2001) evangélikus diakonissza, érdemes alakját felidézni, megtartani emlékezetünkben- olvasható Kovács Emőke írásában a sonline.hu oldalon.

A mátyásföldi sokgyerekes tisztviselő családban nevelkedő Gyene Sára már gyermekkorában meghatározó vallási nevelést kapott. Később Kunszentmiklósra került, ahol igen fiatalon eldöntötte, hogy gyermekekkel szeretne foglalkozni, így óvónő lett. 1924-ben Magyarországon megalakult a Fébé Evangélikus Diakonissza Nőegylet, Puer Irma vezetésével. A betegeket, rászorulókat segítő, gondozó egyesületben a szolgálni akaró és tudó Gyene Sára azonnal megtalálta helyét, feladatait. 1933-tól 1941-ig a nyíregyházi evangélikus Kossuth Lajos algimnáziumban dolgozott, ahol egy korabeli feljegyzés szerint: „A növendékek élelmezése, ellátása tekintetében semmi fennakadás nem volt az egész év folyamán. Az intézet háztartását, az élelmezés irányítását Gyene Sára diakonissza testvér páratlan buzgalommal, kiváló gondossággal és alapos szakértelemmel látta el.” A háború idején nyíregyházi napközis óvodában, később hadiárvaházban, majd a háborút követő nehéz években gyermekotthonban végezte áldozatos tevékenységét. 1945 augusztusában szentelte fel Raffay Sándor püspök diakonisszává. A közösség életében azonban a legnehezebb évek következtek: a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesületet a kommunizmus idején feloszlatták és betiltották. De Sára megmaradt világi szolgálóleánynak a sötét diktatúra éveiben: 1950-ben, Jakus Imre lelkész mellé érkezett meg Tabra.

Somogyországban a diktatúra idején sem hagyta abba szolgálatát: ha kellett, kántori, ha szükséges volt, pénztárosi, de leginkább beteglátogatási, gyermekoktatói feladatokat látott el. A korabeli visszaemlékezések szerint sok napi tevékenysége mellett az evangélikus templom kertjét is nagy szakértelemmel és odaadással gondozta. A tabi evangélikus közösség magja és kovásza volt, s bár saját utódai nem születtek, mégis egy szimbolikus, nagy családban élhetett. Versekre, mondókákra tanította a környék gyermekeit, színdarabokat rendezett, és bevonta mindebbe a lullai, torvaji ifjakat is.
Hosszú és tevékeny élete végén a siófoki kórházba került, de hite és akarata ott sem hagyta el:

Mikor az utolsó időben kórházban volt Sára testvér, akkor bementünk látogatni, kerestük, hogy hol a Sári néni. Rögtön tudta mindenki, kiről van szó. Tudjuk, hogy az a néni abban a kórteremben van. Minden este imádkozik, énekel. Zeng tőle a folyosó. Megtartotta a maga kis egyházi, óráját, amit mindenki hallgatott– olvashatjuk az egyik megemlékezésben.

Gyene Sára emléke tovább él Tabon

Hosszú és áldozatos élete végén testvére ápolta Siófokon, itt adta vissza lelkét teremtőjének 2001. augusztus 31-én, a tabi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Emléke Tabon tovább él: az evangélikus templom falán emléktábla örökíti meg személyét, 2013-ban kiállítással idézték meg alakját, 2025 januárjában, Vízkereszt ünnepén pedig Tiborcz Dániel evangélikus lelkész kezdeményezésére megalakult a Gyene Sára Evangélikus Diakóniai Kör. A kör célja az idősek látogatása, az elmagányosodó emberekkel való kapcsolattartás.

A kör koordinátora Ferenczi Lászlóné Erika, aki segítőivel Gyene Sára szellemiségét, lelkiségét őrizve viszik tovább – felekezeti hovatartozástól függetlenül – ezt a küldetéses feladatot, amelyre nagy szükség volt a 20. század második felében, de korunkban még hatványozottabb mindennek jogosultsága- írja a sonline.hu.