Az aranysakál elleni sikeres gyérítés ellenére a helyzet nem tekinthető megoldottnak Somogyban: a ragadozó továbbra is kiemelt figyelmet igényel. Az aranysakál – más néven nádi farkas vagy toportyán – néhány évtized alatt hódította meg Somogy erdeit. Ma már a megye szinte minden vadászterületén jelen van, és sok helyütt komoly kihívást jelent a nagyvadállomány számára. A faj gyors terjedése miatt a vadgazdálkodóknak új stratégiát kellett kialakítaniuk: a cél nem a kiirtás, hanem a kordában tartás.
Az egyik legkitartóbb és legeredményesebb sakálvadász a lábodi Horváth Mihály, aki kilenc éve dolgozik azon, hogy a ragadozó ne veszélyeztesse a dámvadállományt. A fordulópontot az éjjellátó kamerák megjelenése hozta meg, amelyekkel kiderült, hogy az ezer hektárra jutó példányszám legalább háromszorosa volt annak, mint amit korábban gondoltak.
A tudatos állománygyérítés eredményeként Horváth Mihály eddig mintegy 2600 aranysakált ejtett el, évente átlagosan háromszázat. Tapasztalatai szerint az idei évben már érezhetően kevesebb egyeddel találkozik, ami azt jelzi, hogy a területen lassan kialakul egy kezelhető egyensúly.
Nem kiirtani akarjuk a sakált, hanem kordában tartani – fogalmazott a vadász. A cél az, hogy a dámállomány mellett együtt lehessen élni a ragadozóval. Ehhez azonban még néhány év türelemre és következetes munkára van szükség.
A Lábod környéki területen évente mintegy 20–30 trófeás dám kerül terítékre, amit Horváth Mihály szerint néhány éven belül akár meg is lehetne duplázni, ha a mostani irány folytatódik.
Somogy megye évek óta az ország egyik legnagyobb sakálállományát tartja számon. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai alapján 2011-ben még csak 426 példányt ejtettek el, míg 2019-re ez a szám meghaladta a 3300-at. A legutóbbi vadászati évben már enyhe csökkenés mutatkozott: 2024-ben 3074 példányt hoztak terítékre.