A színésznő neve ma már kevésbé ismert, de saját korában ünnepelt és igen ismert színésznőként jegyezték. Ezért is számított szenzációnak, hogy a Balaton mellett vásárolt kúriát magának. A színpadi szerepek után a filmvászonra lépő magyar színésznő eljutott Hollywoodig, majd Sztálin kedvenc külföldi előadójaként emlegették.
Néhány hét óta érdekes tárgyalás folyik Gaál Franciska részéről egy birtok megvásárlása dolgában: a művésznő régi tervét valósítja meg azzal, hogy férjével, dr. Dajkovich Ferenccel együtt ismét ingatlanba fekteti vagyona egy részét. Balatonfüredi tartózkodása idején ajánlották fel Gaál Franciskának ezt a vételt és a művésznő meg is nézte a Balatonboglár közelében fekvő szőlőskislaki birtokot a lengyeltóti járásban – adta közre az Est újság 1936 szeptemberében Gaál Franciska birtokot vásárol a Balaton mellett című cikkét, melyet Kovács Emőke történész idéz a likebalaton.hu oldalon megjelent írásában.
Születési neve kérdéses (Silberspitz Szidónia vagy Galizenstein Fáni említés egyaránt akad), de az bizonyos, hogy egy budai vendéglős, sokgyermekes család legkisebb lányaként látta meg a napvilágot 1904-ben. Kislánykora óta vonzotta a színpad, a szereplés, a szavalás. Színiakadémista lett, ekkor változtatott nevet is. Zabolázhatatlan, szókimondó, de tehetséges színésznőnek tartották, azonban pontatlanságai és nehéz természete miatt eltanácsolták az akadémiáról. Ám ez sem tántorította el, folyamatosan ostromolta a színházakat. Végül Molnár Ferenc író fedezte fel és tőle kapta meg az Ibolya című darab főszerepét. Sorra járta a színházakat: a Magyar Színház után a Vígszínház következett, nagy sikerekkel. Majd az 1920-as évek elején már szerepelt némafilmekben (pl. Az egér), utána egy Németországba eljutott próbafelvétel eredményeként két német film főszerepét nyerte el. A történelem vihara vetett véget Németországban felfelé ívelő pályájának: a nemzetiszocialista eszmék megjelenésével a zsidó származású filmcsillagnak 1933-ban el kellett hagynia Berlint. 1937-ben már Hollywoodban készítette filmjeit, összesen hármat. A korábban Németországban forgatott alkotásokat időközben nagy sikerrel bemutatták Magyarországon és a Szovjetunióban is. Így lett Sztálin kedvenc külföldi színésznője a filmvásznon ragyogóan alakító Gaál Franciska. A Péter című filmje 1935-ben Moszkvában elnyerte a legjobb filmvígjáték díját.
Végül a Balaton nyújtott neki menedéket a vészterhes időkben. A zsidóüldözés idején egyes források szerint a szőlőskislaki kúriájában bujkált, de egy újságcikkben maga a színésznő nyilatkozta, hogy férje, Dajkovich Ferenc földvári villájában – a Durcy villában – befalazva várta a második világháború végét.
Később két hónapig vendégszerepelhetett a Szovjetunióban: körülrajongták és lehetőségekkel kecsegtették. A rossz nyelvek szerint Vorosilov marsall szeretőjeként ért el ily nagy sikereket. Valamit azonban megérezhetett a történelem változó szeléből, mert hamarosan hazajött. Itthon még egy darabban (Claudia) főszerepet kapott, de 1947-ben végleg elhagyta az országot és férjével együtt az USA-ban telepedtek le. Állampolgárságától időközben idehaza megfosztották, munkássága a feledés homályába veszett. Színésznői szerepeket az Egyesült Államokban már csak korlátozottan kapott, férje halála után elhagyatva hunyt el New York egyik szegénykórházában, 1973 januárjában.
Gaál Franciska neve ma már kikopott a köztudatból, de színésznői tevékenysége mellett érdemes bemutatni balatoni kötődésének apró részleteit is.
A Gaál-Dajkovich birtok 400 holdas uradalom volt Boglártól 5 kilométernyi távolságra, Szőlőskislakon. A színésznő és férje nyaranta tartózkodtak itt.