A bivalycsorda átterelésére érkezünk. Zalaszentlászló felől, a Karmacs felé vezető út zalaköveskúti leágazásánál vagyunk, ahol a patak hídja mellett kelnek át az állatok az út túloldalára, ahol, árnyas legelő várja a valamivel több mint száz bivalyt, teheneket és borjaikat egyaránt – írja a zaol.hu.
Amikor mindez megkezdődik, Osvald Zsófia és Szeles András, a két gondozó felerősíti az úton átvezető köteleket, amelyek között az állatoknak át kell ballagni a túloldalra. A bivalyok még messze várakoznak az elhagyni kívánt legelőn, de miután Zsófi rájuk kiált: Gyere! Gyere! – előbb néhány bivaly indul el komótosan a hívásra, majd meglódul az egész csorda, s futva érkeznek a robusztus állatok az átkelőhöz. Zalaköveskúti romatika. – Kilencvenhat tehén kelt át előttünk az úton, de hamarosan sokkal többen lesznek, mert hetven borjú születik az állományból – mondja Zsófi. Az utoljára érkező borjú megáll az átkelő közelében, bőgni kezd, de nem hajlandó követni a csordát. Amelyik tehén utoljára kelt át, megáll, visszafordul és ő is bőgve válaszol a bajúnak.
– Nagyon összetartanak, vigyáznak egymásra. Amelyik bivaly visszafordult, nem biztos, hogy a borjú anyja, de a csorda minden tagja vigyáz a kicsinyeikre, a tehenek bármelyik borjút megszoptatják. Hogy mi lesz a régi legelőn maradt kisborjúval? Majd este találkoznak, hiszen a csordát éjszakára visszatereljük az előbbi legelőre – magyarázza Zsófi.
Az átterelésnél velünk volt Hollós Mónika polgármester is. Vele és Zsófival elindulunk a könyvtárba, ahol a „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen!” turisztikai riportunk felvétele folytatódik. Útközben kiderül, nem véletlen a polgármester kötődése az állatokhoz, hiszen az ő elődje, az azóta elhunyt Tolnai István polgármester, Mónika papája alapította a falu állatsimogatóját. Ezúttal róla is megemlékezünk, hiszen ő alapozta meg Zalaköveskút legújabb kori fellendülését. Mindez már tíz év volt, akkor erről Sámel József újságíró így írt: „Kétség nem fér hozzá, hogy a hét végén, húsvétkor nyíló, tizenöt hektáros zalaköveskúti állatpark és simogató nemcsak Zala megye, hanem az ország egyik különlegessége lesz. Az ötletgazda, Tolnai István azt mondja, a természetközelség és az állatok megismerése motiválta, amikor a gondolat kipattant az agyából. Állattenyésztési kiállításon történt, hogy egy fiatal házaspár kislánya szerette volna megsimogatni a ketrecben lévő kisbárányt, amikor az apuka ráförmedt: meg ne tegye, mert a bárány tövestől letépi a kezét! Rettentő mérges lettem – idézte az okokat. – Hamarosan egy újabb történet erősített meg, hogy valamit lépnem kell. Amikor a televízióban azt kérdezték az ovisoktól, hogy mi fedi a csirke testét, s azt válaszolták: alufólia, hát, bizony felment a pumpa. Ott és akkor azonnal eldöntöttem, állatfarmot létesítek.”
A cikk folytatása itt elolvasható.