Nesó Sándort, a berhidai csont-, szaru- és fafaragó művészt 2012-ben avatták a Magyar Kultúra Lovagjává, 2014-ben kapta meg a Népművészet Mestere címet, Népi Iparművész, Magyar Kézműves Remek díjas, Aranyalma- és Mesterremek-díjas, és még sorolhatnánk a rengeteg elismerést, a legújabbat is, amelyeket magáénak tudhat – olvasható a veol.hu művészt bemutató cikkében.
Sándor minden egyes alkotásáról tükröződik a pásztorművészet mintakincse, de tetten érhető az alkotóra jellemző, egyedi díszítési és tárgykészítési mód.
– Amikor elkezdek feldolgozni egy anyagot, fejben már tudom, hogy mit szeretnék vele csinálni, mi lesz a végeredmény – mondta el Nesó Sándor. Gyermekként lett a faragás szerelmese.
Nesó Sándor berhidai otthonában mutatta meg az idősebb Kapoli Antal-vándordíjas alkotását (Fotó: Penovác Károly/Napló)
– Az úrinépek közelében dolgozott a pásztorember, látta a pompát, a csillogást, és ő is szeretett volna ilyen szép dolgokhoz hozzájutni, és kitalálta, hogy ha a szarut salétromsavval megmaratja, akkor sárga színe lesz, mint az aranynak. Ez a műfaj nagyon aprólékos – tette hozzá Sándor a vándordíj-nyertes szürkemarha-szarvból készült munkáját mutatva. Stílusában a Dunántúl, Balaton-felvidék, Bakony, Zala, Somogy pásztorművészetét ötvözi.
– A fa, a csont, a szaru, a természetes anyagok szépsége köt a faragáshoz. Szerintem a fánál csodálatosabb nincs.
A berhidai otthonukban minden polcon apró kincsekre bukkantunk. Minden egyedi, minden kézzel készített, és minden Nesó Sándor szakértelmét és kreativitását tükrözi. A gyufatartótól a fűszertartókon át az ékszeres ládikáig mindenféle tárgyat találunk. – Ez a doboz például marhalapocka, ez meg van domborítva. Ezeket csak én készítem, ilyet nem találnak máshol.
Legfontosabb az életben, másoknak örömet okozni
Sándor szerint az a legfontosabb az életben, hogy másoknak örömet okozhasson. Az, hogy ezt az örömöt a birkózó-tanítványok arcán látja viszont, vagy faragásai miatt, az ugyanakkora boldogságot okoz. Berhida büszkesége és az ország elismert művésze nagy szeretettel gondol szülőföldjére, a Balaton-felvidékre, Veszprém megyére. Szeretné, ha halála után műveit a Tihanyi Apátság elfogadná, hogy a hagyatéka, amely gyermekkora óta az élete fő munkája méltó helyen pihenhessen – írja a veol.hu.